Mit változtat az iskoláskor egy anyán?
Anyapara
2017.11.27.
A tanulás, mint az egyik nagy “anyapara”, az évek előrehaladtával teljesen átváltozott bennem. Hülyén hangzik, de másképp gondoltam a tanulásra amikor alsósok voltak a gyerekek, másképp, amikor felsősök és nagyon másképp, amikor gimnazista lett a nagyobbik. Most, hogy majdnem nagykorú, a tanuláshoz egy számomra észrevétlen pillanatban hozzácsapódott a tudatosság, az öröm...
Neked is már „hangolódnod” kell az év végére?
Anyapara
2017.11.10.
Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a jelenséggel, de nálunk, ahogy közeledünk az őszi szünethez minden évben beszivárog az életünkbe a “te mit kérsz Karácsonyra?” kérdés. Mármint nem az, hogy én mit kérek, hanem, hogy ő már kigondolta, hogy mit kér. Nem tudom pontosan, hogy azért kezd el ilyen korán „ráhangolódni” a témára, mert alapvetően jó érzés erről beszélni vagy...
Kaja? Van itthon valami kaja?
Anyapara
2017.11.03.
Az alap, hogy a suliban mindig rossza a kaja. Akkor is rossz, ha jó. Szerintem ezen a témán mindenki átesett már minimum kétszer. Ha viszont a suliban rossz (tudjuk, néha rossz, de néha viszont háromszor is kérnének a mákos nudliból), akkor egyenesen következik, hogy otthonról vinni kell egy komolyabb túlélőcsomagot az iskolába. No problem
A jövőn való parázás
Anyapara
2017.10.27.
A napokban olvastam egy cikket, amely arról szólt, hogy a fiatal felnőttek közel 70 százaléka valamilyen okból kifolyólag nem tud, vagy nem akar felnőttkorában sem elköltözni a szüleitől. Az okok nagy része feltehetőleg anyagi természetű.
Te beszélni angol?
Anyapara
2017.10.20.
A napokban hallgattam egy playlistet a Beatles-től és egyszercsak felcsendült az a szám, amit gyerekkoromban sokszor énekeltem ordítva a barátnőimmel az iskolaudvaron egy bot-mikrofonba. Totál halandzsa volt.
“KENCSUSZÍÍÍÍ “
KészAHázid?
Anyapara
2017.10.06.
Nincs olyan anya ezen a Földön, aki ne kérdezte volna meg ezt az iskolás gyerekétől. Persze ugyanitt a többség már túlesett azon a “részen” is, hogy elege van az egész házifeladat témából és ő bizony többet nem kérdezi meg SOHA, hogy kész a házi, mi volt a házi.
Megveszed, mert megveszed
Anyapara
2017.09.22.
Szerintem a fiús anyukák „szerencsésebbek”, mint a lányosak. Mielőtt óriási felháborodást keltenék, mondom is, hogy milyen értelemben: egy iskolás fiút sokkal kevésbé érdekel az, hogy miben jár, milyen a tolltartója (van-e egyáltalán), hány cipője van vagy divatos-e a táskája. Legalábbis jó pár évig ez nem téma.
Rendhagyó iskolakezdés
Anyapara
2017.09.14.
Ha meg kellene határozni az évnek azt a szakaszát amikor a leginkább rutinos rókának érzem magam, akkor az a szeptemberi iskolakezdés. Egész pontosan az augusztus végi, a többség számára az őrület határát súroló évkezdésre való ráhangolódás.
Minél nagyobb, annál önállóbb
Anyapara
2017.09.14.
Ki-ki a maga vérmérséklete szerint tekint a következő pár hónapra, az új tanévre. Valaki már alig várta, hogy végre elkezdődjön az iskola, mert végre rend lesz és nincs későn fekvés, későn kelés. Van, aki pedig úgy érzi, hogy hamar eltelt a nyár és az iskola csak egy kötelező szenvedés.
Nézzünk a jövőbe? A hosszútávú terv a szeretet.
Anyapara
2017.04.24.
A terv az, hogy a következő években is érezni fogják azt, hogy szeretem őket. Látom a kikerekedett szemeket az olvasás közben: ez most komoly? Ennyi a tervem anyaként a jövőre nézve? Hát persze, hogy tudja, hogy szeretem, miért ne szeretném, hiszen az anyja vagyok. Én is szeretem, ő is szeret.
