A tanulás, mint az egyik nagy “anyapara”, az évek előrehaladtával teljesen átváltozott bennem. Hülyén hangzik, de másképp gondoltam a tanulásra amikor alsósok voltak a gyerekek, másképp, amikor felsősök és nagyon másképp, amikor gimnazista lett a nagyobbik. Most, hogy majdnem nagykorú, a tanuláshoz egy számomra észrevétlen pillanatban hozzácsapódott a tudatosság, az öröm (nem egymást kizáró a kettő), a célok, az akarat.

Történetem 13évvel ezelőtt történt ami a kislányunkról szól Cyntiáról.Nem vagyok író,nem tudok szépen fogalmazni,de megpróbálom röviden leírni,ami a legszebb dolog az életünkben.Eddig még nem osztottam meg...

Mindig jót derülök azon, hogy a gyerekek még nem értik az iróniát, de most különösen jót szórakoztam. Úgy történt, hogy enni kezdtem egy tölcséres jégkrémet, amit Marci lenyúlt tőlem, gyakorlatilag nulla...