A legelső dolog, ami erről a felvetésről eszembe jut, az az, hogy legalább egy órával később kezdődne a napja. Ideális esetben nem az ébresztőóra mondaná meg, mikor kell felébredni, hanem a gyerek bioritmusa. A négy fiam közül kettő igazi bagoly típus (ebből egy már iskolás), úgyhogy meglehetősen konfliktusosra sikerülnek a reggeleink.

Mindig jót derülök azon, hogy a gyerekek még nem értik az iróniát, de most különösen jót szórakoztam. Úgy történt, hogy enni kezdtem egy tölcséres jégkrémet, amit Marci lenyúlt tőlem, gyakorlatilag nulla...

Bátran állíthatom, hogy a legtöbb szülő elköveti azt a botor lépést, hogy programokat kíván szervezni csemetéinek. Hogy mi is ezzel a gond? Őszintén, semmi. Csupán egyetlen nüansz, egy iciripiciri, hangyabokányi...