Mit változtat az iskoláskor egy anyán?
2017.11.27.
Szilvi Anyapara
44 évesen hiszem azt, hogy nőként és anyaként két kamasz fiúval élni öröm és vidámság.
A tanulás, mint az egyik nagy “anyapara”, az évek előrehaladtával teljesen átváltozott bennem. Hülyén hangzik, de másképp gondoltam a tanulásra amikor alsósok voltak a gyerekek, másképp, amikor felsősök és nagyon másképp, amikor gimnazista lett a nagyobbik. Most, hogy majdnem nagykorú, a tanuláshoz egy számomra észrevétlen pillanatban hozzácsapódott a tudatosság, az öröm (nem egymást kizáró a kettő), a célok, az akarat.

Csak, hogy jó messziről indítsak, nekem a nyári hosszú szünet arra volt jó, hogy gondolkodjak ezen a tanulás témán. Hol van a helye az életünkben, mit jelent, mire jó, mi benne a nehéz és leginkább mik a célok. Ha újrakezdeném, akkor ezt sokkal tudatosabban csinálnám az iskolával kapcsolatban. Számomra nem azt hozta a gyerekeim iskolás kora, hogy túl kell élni ezt az időszakot, hanem épp ellenkezőleg: ez az utolsó lehetőség, hogy mindannyiunk számára (beleértve magamat is) világossá váljon, hogy

a tanulás önmagában nem cél. Hanem egy alap dolog.

A mértéket illetően, nyilván mindenkinek a saját képességei szerint meghatározva. És ha hiszitek, ha nem, a napokban rátaláltam erre a rövid interjúra az Alföldivel, ahol azt mondja:

"Nagyon figyelj a világra, lásd a világot, legyenek gondolataid és képviseld azt a gondolatot. Az életre nem tud megtanítani semmi sem, de azt, hogy megtanuld magadtól az életet, arra a jó pedagógusok megtudnak tanítani.

Ne próbáljanak meg senkihez se hasonlítani, se megfelelni. Nem arról beszélek, hogy ne végezd el a feladatodat. Jó tanuló voltam, ez nagyon fontos. Szerintem nagyon kevés van kérve egy gimnazistától, de az alap, hogy jól tanuljon.

Ha elvégzed a munkádat, akkor sokkal inkább békén hagy a világ. Sokkal inkább tudsz arra figyelni, hogy milyen a világ.”

Értitek? Szerintem ha ezt valahogy „becsomagolva”, vagy így „odatolva egy az egyben” eljuttatod a kamaszhoz, (nyilván nem elég egy alkalommal, mert azért én sem gondolom, hogy azonnal megfogadja) akkor legalább annyit elértél, hogy elkezd gondolkodni… és később, egy vitában, bizony lesz mire hivatkoznod.
Hozzászólások