Rendhagyó iskolakezdés
2017.09.14.
Szilvi Anyapara
44 évesen hiszem azt, hogy nőként és anyaként két kamasz fiúval élni öröm és vidámság.
Ha meg kellene határozni az évnek azt a szakaszát amikor a leginkább rutinos rókának érzem magam, akkor az a szeptemberi iskolakezdés. Egész pontosan az augusztus végi, a többség számára az őrület határát súroló évkezdésre való ráhangolódás. Ami nem áll másból, mint a mit kell venni a suliba, milyen füzetek kellenek, jó lesz-e ez a ceruza, elég hosszú-e ez a vonalzó kérdésekből. Tudom, mert én is voltam ilyen helyzetben. Egészen addig, amíg rájöttem, hogy no para. Én a három lépcsős iskolakezdés híve lettem, amit kétségtelen, hogy legkorábban felső tagozatban (inkább 6-7.osztálytól, mert az ötödikesek még nagyon izgulhatnak az „alsóból-felsőbe" váltás miatt) lehet kipróbálni.

Ez pedig a következő: az első 1-2 napra elég két füzet és valami írószerszám. Ezeken a napokon tanár legyen a talpán, aki kötelezővé teszi, hogy minden füzet és a hozzávalók meglegyenek. Egyszerűen azért nem, mert ők maguk sem tudják pontosan. Persze ehhez az kell, hogy te is nyugiba legyél és ne mondd el százszor a kamasznak, hogy mennyire izgulsz, hogy mi van ha nem is elég ez a füzet és kisfiam szörnyű ez az iskolakezdés miden évben

Második lépcső: amikor megvan a lista, akkor jön a saját listája a gyereknek. Ez pedig abból áll, hogy szétnéz a szobájában és a tavalyi cuccai között felkutatja (a júniusi penészes zsemlemaradékot kidobja a táskából) a még használható eszközöket, füzeteket, könyveket. Igen, ez talán a legfontosabb feladat. Mert ne mondja nekem senki, hogy a májusban vásárolt körző vagy vonalzó, esetleg a tollak vagy a ceruzák nem használhatóak szeptemberben! Ja, hogy a ceruza már csak 2/3 darab? És? Azzal nem lehet írni?
Ohh, kedves anyukák! Álljatok a sarkatokra és legyetek takarékosak. Ami felhasználható tavalyról, abban ne legyen pardon!

Amikor megvan a lista - kihúzva azok, amiket megtalált a rendetlenségben - akkor jön a következő lépcső: a vásárlás. Itt is nagyon profi módszert ajánlok, de erről had osszak meg egy saját élményt. Elindultunk a nekem mindig is ÁPISZ-nak hívott boltba, ahol a listát a kezébe adtam és csicsergő hangon közöltem vele, hogy én megvárom őt kint, de mielőtt fizetne szóljon és jövök. Húsz perc várakozás- vittem könyvet - után jött a teli kosárral (még fizetés előtt) és akkor kezdődött nálunk a szeptember.

Ki kellett "szelektálni" néhány nagyon fontos, irtó klassz, szuper, de az égvilágon semmire nem használható dolgot. Na, ez kemény volt. Egyenként vittük vissza és meglepő módon nem volt nagy balhé. Megértette, hogy x összeg fölé nem mehetünk egy szimpla iskolakezdés kapcsán. Mert ott van még az osztálypénz, a karácsonyi gyűjtés, a torna cucc, az edzés cipő, a kinőtt ruhák cseréje, stb. 

Mert a költségek ősszel összeadódnak, de nagyon. Mert pár nap és jön az első szülői értekezlet, ahol szóba kerül az osztálypénz, amely mindig nagy falat. Hol egy színház, hol egy mozi, könyvbeszerzés, tanulmányi kirándulás, csupa fontos dolog, élmény a srácoknak, amit egészen egyszerűen soha, de SOHA nem lehet előre tervezni.  Ennek az esetnek az állandóan visszatérő nyűgjét csak két embertípus ismeri: a szülők, és a tanárok. De ők nagyon… Szóval, erre  tudok most egy jó kezdeményezést. Ha Tchibo kávét veszel, akkor nyerhetsz osztálypénzt a saját osztályotoknak. Szuper kezdeményezés, itt tessék megnézni, hogy mit, hova, meddig, mennyit (Amúgy 200.000 forintot. Hoppá. :)

És akkor még nem beszéltem arról- amit nyilván egy gyereknek nehéz elmondani -, hogy nemsokára itt az év vége, az ünnepek, amelyek extra költséggel járnak. Mert igenis beszélni kell erről is. De mindent a maga idejében.

 
Hozzászólások