A soha véget nem érő befizetős sztori
Csupa szív magazin
2017.11.03.
Minden szeptember elején abba az illúzióba ringatom magam, hogy most van az évkezdés, ezért nehéz most anyagilag a családnak. Tankönyvek, írószerek, táskák, és kismillió apró-cseprő dolog, amit ha összeadunk, nem is olyan apró-cseprő összeget kapunk a végére. Persze már szereztem annyi rutint, hogy tudjam, ezzel jár a tanévkezdés, ezért nyáron már el lehet kezdeni...
“Mi lesz belőled, te gyerek?"
Jocó bácsi
2017.10.13.
A mai gyerekeknek egyre nehezebb a dolguk, rengeteg impulzus éri őket, folyamatos és a gyors a változás körülöttük. Nem lehet pontosan tudni, mi lesz 5-10 év múlva, hová fejlődik a tudomány és a világ. Így a jövőképük sokkal bizonytalanabb és beláthatatlanabb, mint régen volt. Ezt el kell fogadni, ez ellen nem nagyon lehet mit tenni.
„Nem az iskolának tanulsz édes fiam, hanem magadnak!”
Csupa szív magazin
2017.10.02.
Nincs az az odaadó szülő, aki félvállról venné, hányast hoz haza a gyereke az iskolából. Még ha nagyon felvilágosult is, és tudja, hogy nem a jegyek határozzák meg, mi lakik a gyerek fejében (és lelkében), akkor is aggódva figyeli azt, ha a gyereke egyre romló jegyekkel jön haza.
A gyerekem az enyém?
NyomjadAnya
2017.05.09.
Szuszogó kis csoda. Nézem a mellkasomon pihegő apróságot, és próbálom maximálisan átélni a pillanatot, memorizálni minden rezdülését. Mintha egy fél élettel ezelőtt lett volna, hogy a nagy, a most két éves még ugyanígy pihegett rajtam, most meg öntudatos kis-nagylány, nem lehet ám őt akármikor csak úgy megpuszilni...!
Áldás vagy átok? A kütyü-cunami és ami mögötte van
NyomjadAnya
2017.05.08.
Készítettem nektek egy képet ma reggel. Ránézésre milyen könnyű is lenne rögtön rávágni, hogy „de szomorú”, „milyen pici és tv-t néz”, „apa nem figyel rá”, és a többi előítéletet. Na, akkor mondom a háttérsztorit.
A tökéletes én-időm: a sport
NyomjadAnya
2017.04.30.
Akkor jöttem rá, hogy mekkora kincs az, hogy az ember sportolhat, mikor az első terhességem elején eltiltottak a mozgástól. Félidőig mást sem csinálhattam, csak feküdtem... és ettem, és feküdtem, és ettem, és feküdtem.
Halló szülők, egyre digitálisabb a gyerek?
Fiala Borcsa
2017.04.28.
Jópár évvel ezelőtt futótűzként körbejárta az internetet egy fotó. A képen egy világhírű festmény előtt gubbaszt egy szekérderéknyi fiatal, mind egy szálig nyakig elmerülve a telefonjukban. A kép alatt persze özönlöttek a helytelenítő kommentek, a bezzegazénkorombázások, a digitális generáció vérbe lehúzása. Szemmel láthatólag senkinek sem jutott eszébe, hogy a diákok...
Anya-skillek: amiről azt hittem, sosem leszek képes
NyomjadAnya
2017.04.26.
Anyaként egy egészen új világba csöppensz: rájössz, hogy olyan dolgokra vagy képes, amire legvadabb álmaidban sem gondoltál volna, és olyan dolgokat értékelsz, amik gyerekek előtt egészen jelentéktelennek tűntek: például a CSÖND.
Nézzünk a jövőbe? A hosszútávú terv a szeretet.
Anyapara
2017.04.24.
A terv az, hogy a következő években is érezni fogják azt, hogy szeretem őket. Látom a kikerekedett szemeket az olvasás közben: ez most komoly? Ennyi a tervem anyaként a jövőre nézve? Hát persze, hogy tudja, hogy szeretem, miért ne szeretném, hiszen az anyja vagyok. Én is szeretem, ő is szeret.
Anyaként legtöbbször csak a túlélésre játszom
Anyám borogass!
2017.04.24.
Azt kellene írnom, hogy nagy és nemes jövőképem van, hogy az a célom, hogy a gyerekeim a világ legjobb és legsikeresebb emberei legyenek. Ez így is van, valahol, mélyen, legbelül ez a távoli cél, ez a jövőkép él bennem anyaként. De közben, a mindennapokban leginkább csak a túlélésre játszom.
