Minden szeptember elején abba az illúzióba ringatom magam, hogy most van az évkezdés, ezért nehéz most anyagilag a családnak. Tankönyvek, írószerek, táskák, és kismillió apró-cseprő dolog, amit ha összeadunk, nem is olyan apró-cseprő összeget kapunk a végére. Persze már szereztem annyi rutint, hogy tudjam, ezzel jár a tanévkezdés, ezért nyáron már el lehet kezdeni gyűjtögetni ezekre a kiadásokra.

A probléma ott kezdődik, hogy soha nem tudom, az év eleji extra kiadáshullámnak mikor van vége. Mert hiába van már október vagy november, még mindig beesik egy-két színházjegy, amit be kell fizetni, egy angolverseny, amire a gyerek jelentkezett, de az iskola nem tudja fizetni, ezért finanszírozza már meg a szülő, cirkuszi előadás, fakultatív egynapos osztálykirándulás és még ki tudja mi minden. A hab a tortán pedig, hogy a nyár végén vett tornacipőt a fiam képes két hónap alatt úgy kinőni, hogy vízhólyagosra töri fel a lábát. Hurrá-hurrá, lehet új cipőt venni.

Eddig szerencsénk volt, mert gyönyörű ősz volt, de ahogy beköszöntöttek a reggeli 4-5 fokok muszáj volt előbányászni a vastag kabátokat és téli cipőket. Bevallom, félve tettem, mert ilyenkor mindig anyagilag kellemetlen meglepetésekkel szoktam találkozni. Most még viszonylag jól is jártam, mert minden gyerekre jó még a tavalyi nagykabátja (élelmes anyuka mindig olyan kabátot vesz, ami nem pont jó a gyerekre, hanem kicsit bővebb), viszont a cipők terén muszáj lesz megint beruházni.

Sokan mondják, milyen jó, hogy négy fiam van, a kicsiknek már semmit nem kell vennem, hiszen a nagyokról mindent megkapnak. Akinek van fia, az tudja, hogy egy egészséges, eleven fiúgyermek céljai közt nem szerepel az, hogy épségben megóvja az iskolaudvaron a cipőjét az öccse(i) számára. Szóval téli cipő ügyben jócskán a pénztárcámba kell majd nyúlnom.

Épp ahogy ezeket a sorokat írom, pont kapok egy levelet a szülői munkaközösség vezetőjétől, hogy mivel az év végi erdei iskola elég húzós összegű lesz, az a döntés, hogy inkább két részletben fizessük be az összeget, hogy ne tavasszal, egyszerre kelljen majd ennyi pénzt befizetni.

Vége lesz valaha ennek a befizetősdinek? Az a sejtésem, hogy nem. Épp ezért valamilyen alternatív megoldás után kéne néznem.

Ha ti is hasonló cipőben jártok, akkor talán segítség lehet a Tchibo osztálypersely kampánya, hogy legalább a közös osztályprogramokat ne a családi kasszából kelljen fizetni, hanem a más forrásokból finanszírozzátok. Ha már kávét úgyis isztok (egyértelműen anya-üzemanyag, szóval szerintem a legtöbben isztok) érdemes egy kis erőfeszítést tenni (a blokkot eltenni, a kódot feltölteni a honlapra), hogy a kecske is jóllakjon (a gyerek elmehessen az osztállyal a különböző programokra) és a káposzta is megmaradjon (ne merüljön ki teljesen a családi pénztárca).