Anyaként egy egészen új világba csöppensz: rájössz, hogy olyan dolgokra vagy képes, amire legvadabb álmaidban sem gondoltál volna, és olyan dolgokat értékelsz, amik gyerekek előtt egészen jelentéktelennek tűntek: például a CSÖND.

Íme néhány az anya-skillek közül, amikre azt hittem, soha nem leszek képes:


Bár az én gyerekeim szégyenletesen jó alvók (le sem írom inkább, hogy ne utáljatok nagyon), az én alvásigényem sajnos/szerencsére kábé duplája az átlagemberének. Így, ha azt gondolnád, hogy a háromóránkénti keléssel rövid időn belül taccsra lehet vágni engem, akkor jól gondolod. Szerencsére ez az időszak max. pár hétig tartott mindkét gyerkőcnél, így nem feszegették szanaszét a határaimat, és ezért örökké hálás leszek a sorsnak/jóégnek/univerzumnak/akárkinek! De arra rá kellett, hogy jöjjek, hogy sokkal-sokkal kevesebb alvással is lehet egészen értelmesen funkcionálni, mint amennyire alapból gondolnál.


Tudjátok, van az a mondás, hogy „Amíg nem volt gyerekem, azt hittem, hogy iszonyú fárasztó az életem. Mióta van gyerekem, nem tudom, hogy korábban miben fáradtam el.” Ezt a nagy igazságot gyerekek előtt a szülők nagyképű dumájának könyveltem el, aztán én is anya lettem... és tényleg szemöldökráncolva próbálok visszaemlékezni, hogy ugyan miben fáradhattam el?

Mert hát, a szükség nagy úr: ha konkrét 4 perced van összedobálni a nappalit, feltakarítani a konyhát, és elmosogatni (legalább a kávéscsészét, úgyis az a legfontosabb) akkor annyi idő alatt lesz meg. Más kérdés, hogy újabb 20 perc múlva megint minden úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, de hát ez egy ilyen időszak...


Nem kíván kommentárt.


IMÁDOM a gyerekeimet. Nagyon. De eszméletlen kimerítő tud lenni, főleg így két év után éjjel-nappal vele, velük lenni. Mindig figyelni. A 0-24-es ügyelet. Ezt minden anya ismeri, főleg az, akinek nincs, vagy nagyon kevés segítsége van ilyen-olyan okok miatt. Ebből kifolyólag, amikor 15 hónap után először töltöttem 3 órát egyedül... nos, életemben nem élveztem még így hévezést...! Ugyanez vonatkozik minden olyan tevékenységre, amit gyerek nélkül tudok épp végezni, legyen az csempepucolás, kakis bodyk puszta kézzel történő sikálása, vagy esetleg egy tíz perces zuhanyzás (=wellness).


Azt hinné az ember, hogy a gyerek a finom kaját szereti. Hát nem. A tapasztalt anya már tudja: a gyerek legfőképp azt a kaját szereti, ami nincs a tányérján. Néha szereti azt, ami másvalaki tányérján van, de legjobban mindig azt, ami nincs. Csinálhatsz te ötfogásos gourmet ételcsodákat, főzhet Apa, Jamie, vagy átmehettek menüzni a szembelevő étterembe is – orosz rulett. Gyereket etetni teljesen orosz rulett. Vagy bejön, vagy nem. Viszont tudod mi a nyerő? Az üres tészta. A lekváros (?) tészta. Meg az üres rizs. Az bezzeg fogy... #keepitsimple


Van, akinek jó hangja van, és – egy kedves barátnőm kedvenc szófordulatával élve – van, akinek „bár”-hangja. Bár ne hallanám... Én természetesen ez utóbbiak közé tartozom, nem is nagyon hallott szerintem élő ember engem énekelni – amíg meg nem születtek a gyerekeim. Hamar rájössz, hogy akármilyen fába szorult féreg módjára kornyikálsz, a gyerekeid szeme felragyog, ha meghallják a hangod - és ez minden pénzt megér. Még azt is, hogy cserébe neked is el kell viselned a saját hangodat.


Erről többet nem nyilatkoznék. Természetesen a kisfiaméról beszélünk.