A terv az, hogy a következő években is érezni fogják azt, hogy szeretem őket. Látom a kikerekedett szemeket az olvasás közben: ez most komoly? Ennyi a tervem anyaként a jövőre nézve? Hát persze, hogy tudja, hogy szeretem, miért ne szeretném, hiszen az anyja vagyok. Én is szeretem, ő is szeret.
 
Ez így van, de ezt nap mint nap el kell neki mondani, hiszen nem tudod, hogy éppen mi jár a fejében. Éppen mikor jöhet nagyon jól egy szeretlek.
 
A fentiekben nyilván nem arra gondolok, hogy megyek a gyerek után és hajtogatom a szeretleket. Hanem például arra, hogy figyelek arra, hogy megölelem őt amikor elköszön, és amikor a nap végén találkozunk. Nem is a puszi jobbra, puszi balra, hanem az ölelés. Nagyobb egységnyi felületen érintkeztek, itt ez lenne a lényeg.
 
Ha beszél hozzám, figyelek rá.
Ha megkér valamire, ami első hallásra őrületnek tűnik, akkor az azonnali elutasítás helyett kérek egy kis időt, hogy átgondoljam a válaszom. (Na, ez nehéz lesz!) Ha ezután is őrültségnek tűnik, megmondom neki, hogy átgondoltam, és őrültség, de van egy ötletem...(Kitalálok valamit!)
 
Remélem nem változik az sem, hogy sokat nevetünk a jövőben is.
Megköszönöm neki, ha valamit megtesz, amit kérek tőle.
Elmondom neki, hogy mit szeretek és becsülök benne. Sok gyereknek fogalma sincs, hogy melyek a dicséretreméltó tulajdonságai. Ilyen például, ha nagyon kitartó valamiben, ha szorgalmas, ha kreatív, stb.
 
Ne felejtsd el, hogy minden gyerek szeretné, hogy AZANYJA szeresse őt. Mindenki másképp tudja kimutatni, és befogadni a szeretetet. Ez az írás csak azért született meg, hogy elmondhassam nektek: ha őszintén szeretsz, azt a saját stílusodban érdemes kimutatni, érdemes kimondani.