Részemről az egyik legnagyobb rés a pajzson az a NEM-et mondás „elhalasztása”. Akkor is, ha tudom: NEMek viszonylag ritkán, és csak minősített esetekben hatásosak. Az élet fontos kérdéseiben a NEMek önmagukban nagyon kevesek.
 
Mégis, mondhatnék többször IGEN-t a Nem-re.
Amikor azt mondja, hogy majd holnap elkezdi tanulni a Toldi első öt versszakát, amiből a felelés két nap múlva esedékes.
 

• Amikor minden rezzenés nélkül elhalad a „kikészített” szemetes mellett, amit le kellene vinni.
•  Amikor “előkelő idegen”-szerűen közlekedik az otthagyott tányérok, poharak mellett a konyhában.
• Amikor eltervezi hangosan, hogy csak holnap veszi meg a BKK bérletet, miközben az már tegnap lejárt.
• Amikor elfelejt előre szólni, hogy a hétvégére az utolsó pillanatban lebeszélte a programot a barátaival/barátnőivel, de közben családi ebédre vagyunk hivatalosak. NEM, ez most nem fog menni.
• Amikor az úttesten próbál gördeszkázni. NEM!
• Amikor nem mond igazat és valahogy átlátsz a szitán. NEM, nem hazudunk egymásnak.
• Amikor pólóban és rövidnadrágban indul el és még kvázi tél van. NEM. Oké, jól van, tőlem mehetsz, ha fázol, majd visszajössz egy pulcsiért. :)
• Amikor egy hónapja „nincs nálam az ellenőrző, mert beszedték”.

 
Hirtelen ezek jutottak az eszembe, de ez is csak azért, mert a rövidtávú memóriám jobb, mint a hosszú. Szóval NEM-et mondani komoly képesség. Nemcsak kamaszok felé, hanem magunknak, és a körülöttünk lévő felnőtteknek is. Kellene egy NEM-et mondó kurzust indítani! Biztos nektek is probléma ez, sokszor megfogadtátok, hogy ma biztos mondok 1-2 NEM-et! Kétségtelen, hogy NEMet mondani egy képesség.
NEMet mondani néha jó. NEMet mondani néha kell. Az IGEN-t mondaniról is írok majd az Anyapara oldalon, ne aggódjatok!