Minden sikeres nőt szembesítenek ezzel a kérdéssel legalább egyszer a karrierje során. Ez a téma lassan annyira népszerű a nők körében, mint a foci a férfiaknál. Csak egy kicsit nagyobb a tétje.
 
Kezdjük azzal, ami szerintem a legfontosabb ebben a kérdésben: a siker relatív fogalom. Mindenkinek más és más a siker mind a munkában, mind a magánéletben. Egy biztos, - talán ezt senki nem vitatja - hogy sikeresnek lenni a saját mércénk szerint jó dolog. Ez bármi lehet az életed során, akár  otthon vagy a gyerekekkel, akár mindennap nyolc órát dolgozol. Nem az a kérdés, hogy karrier vagy család, hanem az, hogy a saját kis céljaidat eléred-e, kommunikálod-e a körülötted élő személyek felé (nagyon fontos) és megéled-e igazán a sikereidet.
 
Ha úgy döntesz (kényszerből vagy kényszer nélkül), hogy visszamész dolgozni, az azért lehet jó érzés, mert egy munkahelyi szituációban mindig kapsz olyan visszajelzést, ami nem a vacsorához, a gyerekhez vagy a vasaláshoz kapcsolódik. Hanem valami olyan dologhoz, amit te hoztál létre, és hozzád kötődik: a te személyedhez, a te magánéleteden kívüli helytállásodhoz. Nem az anyaságodhoz és nem a nőiességedhez.
 
Hogy egy kicsit személyeskedjünk, én emellett döntöttem, mégpedig azért, mert számomra fontos, hogy “kontextusba” tegyem az életemet. Nem a lakás-bevásárlás-takarítás-vasalás-iskola ötszögben élem a mindennapjait. Kellő távolsággal nézek az otthoni dolgaimra és ebbe beletartozik a kamasz gyerekek és az a társ, akivel megosztom néha a napjaimat. Mi több: a barátnőimre és rokonságomra is kellő távolságban tekintgetek. Azaz: a festményen amin ábrázolnánk magunkat, lenne égbolt és mező is a sok szereplő mellett. Értitek?
 
Ez pedig azért fontos, mert látják a gyerekeid, hogy mindenki szuverén jogon végezhet olyan tevékenységeket, amelyek kizárólag hozzájuk kapcsolódnak. Amelyeket élvez, amelyek apró kis sikereket vagy éppen kudarcokat okoznak számára.
Viszont ezt megvalósítani nagyon nehéz. És ezt bevallani nem szégyen. És az sem szégyen, ha valaki sokáig van otthon és a gyerekeket “neveli”, a családot támogatja. Minden jó, csak jó legyen egy kicsit mindenkinek. Na, ez a legjobb és a legnehezebb anyai feladat szerintem.