Hogyan ne őrüljünk bele a farsangi jelmez készítésébe
2019.01.24.
Erika Csupa szív magazin
Minden anya egy szuperhős. Sokkal több erő rejlik bennünk, mint azt gondolnánk magunkról.
Gyerekkoromban mindig csodálattal figyeltem azokat az osztálytársaimat, akiknek baromi kreatív farsangi jelmezük volt. Látszott rajtuk, hogy a szüleik éjszakába nyúlóan bütyköltek rajtuk. Már akkor elhatároztam, hogy ha nekem egyszer gyerekem lesz, én bizony ilyeneket fogok alkotni.

És lám, elérkezett az idő, olyan korú gyerekeim vannak, akik farsangi jelmezeket öltenek februárban, sőt versengenek is egymással az oviban, kié a jobb szerkó. Ez az, elérkezett az én időm!

Már hetekkel farsang előtt bújtam a Pinterest-et, kismillió ötletet kigyűjtöttem magamnak és a bőség zavarában azt sem tudtam melyiket válasszam. Végül nagy vívódások árán egy sárkányjelmez mellett döntött a családi kupaktanács.

 A nagy nap előtt egy héttel, összegyűjtöttem minden hozzávalót és nekiláttam a Műnek.

Először is készítettem magamnak egy jó kávét,


mert köztudott (legalább is a családom tagjai tudják), hogy én kávéval működöm. És belevágtam.

Mértem, vágtam, ragasztottam, összetűztem, szétszedtem, átszabtam, bevettem, kiengedtem, átrajzoltam, festettem, letöröltem, besokalltam, ittam egy jó erős feketét, aztán megint mértem, megint vágtam, hozzátoldottam, leszedtem, újra átszabtam, varrtam, ragasztottam. 

És csodálkoztam.


Merthogy sehogy sem akart olyan lenni az alkotásom, mint az az eredeti képen látszott. Pedig minden kézügyességemet latba vetettem, és mégsem.

Egy hét frusztrálódás, javítgatás és töprengés után két dologra jöttem rá. Egyrészt, hogy vagy csaltak az eredeti, Pinterest-en található kép elkészítésekor, pont úgy, ahogy a reklámokban sem tejszínhabot nyomnak a desszert tetejére, hanem borotvahabot, mert az jobban mutat a kész képen, vagy az én kézügyességem nem üti meg azt a mércét, amivel ilyen jelmezeket lehet készíteni.

Akárhogy is, a végeredmény sokkal inkább hasonlított a Ho-ho-ho horgász kukacához, mint egy vadászatra kész, fenyegető sárkányra.

De tudjátok mit? Végül is

elégedetten és mosolyogva dőltem hátra


az elengedhetetlen kávémmal a kezemben, mert arra gondoltam, én egy lelkes, de átlagos anyuka vagyok – ugyanúgy, mint valószínűleg a fiam ovis társainak is az anyukáik, akik pont ilyen minőségű jelmezekkel fognak előállni. Szóval, még van esély arra, hogy a szottyadt sárkányunk lesz a győztes jelmez.

Olvasd el a másik cikkemet is, és tudd meg, hogyan lehet űrhajós jelmezt készíteni! :)
Hozzászólások