Mottó: Anya vagyok és nagymama - de valaki lánya is.

Azzal kezdem, hogy 3 gyerek anyja, és 4 unoka nagymamája vagyok - történeteinkből könyvet lehetne írni.

Minden ,,születésnek" meg van a maga története... és nem minden hepi. A legemlékezetesebb Heni unokám születése - legnehezebb heteim... Vízkereszt napja volt. Lányomnak még egy hete volt a szülésig. Az ünnepek alatt már nagyon vizesedtek a lábai, de megvártuk, míg eltelnek. Én vittem be a kórházba délelőtt tízkor. Vidáman elhelyezkedett, jött a doktornő, magukra hagytam, mentem a városba ügyeimet intézni. Mikor mentek fel a vizsgálóba, a liftben felugrott a vérnyomása - azonnal vitték a műtőbe, császározni. A műtét alatt szétesett a keringése - újraélesztették. Heni 11-kor megszületett...
Hetekig csak kóvályogtam, csak az járt az eszemben, ha épp nincsenek a kórházban, se lányom, se unokám... és ez a gondolat elviselhetetlen volt. (Pedig nem vagyok ,,kié lesz a kisködmön" szemléletű.)

Most sudár, kedves, vidám lány, az idén - vízkeresztkor - betöltötte a 18-at. Tavaly anyák napján hosszú köszöntőt kaptam Tőle:
,,Édesanyám édes anyja mindig Te voltál és ezt sosem feledhetem. Melletted unatkozni, lehetetlen, Hír, ha van új, te már tudsz róla, S szerencsémre tovább is adod. Náladnál szebb, jobb képeket Rólam készíteni senki sem tud, Hiszen Te ismersz a legjobban. Veled tudok a legkönnyebben, S legtöbbet beszélgetni a világon. Két kezed ügyesen, s ügyesen Bánik minden létező anyaggal. Köszönöm, hogy nem érdekel, mit gondolnak mások. Köszönöm, hogy Anyának ilyen jó élete volt. Köszönöm, hogy Te főzöd a legfinomabb ételeket. Köszönöm, hogy ilyen sokat törődsz velünk. Köszönöm, hogy Te vagy a világ legcserfesebb NAGYMAMÁJA. Sok nagy öleléssel és sok kis puszival..."

Mondanom se kell, eszem-szívem- lelkem csordulásig telt jó érzéssel - meglepett, hogy ennyire ismer- elismer... Azt hiszem, a fenti két történet hűen tükrözi az anyaság nehézségeit-szépségeit...és ez halálunkig tart... de jó...