Ja! Hogy te még mindig nem tudod? Pedig számtalan könyv jelent már meg a témában, amiből megtudhatod, hogyan kell gyereket nevelni. Hogy mit csinálj akkor, ha a gyerek a bolt közepén hisztizik, vagy ha épp az iskolai ballagására készültök, de még mindig pelenkás. Én már tudom, mert sok ilyen könyvet olvastam.

Az igazi anya okos, csinos, kreatív, jó szervező, önfeláldozó, türelmes, bátor, sokoldalú, odaadó, kitartó, vicces, játékos, következetes. Soha nem unatkozik a gyereke mellett. Szereti ugyanazt a dalt többször elénekelni egymás után vagy ugyanazt a mesét többször elolvasni. Szeret autót tologatni és berregni hozzá egy órán keresztül, vagy bepelenkázni az összes plüssállatot. Mindennap elmegy sétálni a gyerekével, akár többször is. Játékosan fegyelmez. Nem jön ki a sodrából. A lakásában rend van és a férjét is meleg vacsorával várja.

Én ilyen anya vagyok? Hát persze! Nem akarom rögtön rád zúdítani személyem tökéletességét és páratlan sokoldalúságomat ezért csak néhány tulajdonságot emelek ki az előbb felsoroltak közül és megpróbálom picit részletesen elmesélni, hogy is van ez nálunk! Anya a kitartó! Egy közepesen forró nyári estén, akarom mondani napon, vagyis a következő hajnalban, életet adtam egy gyönyörű kisfiúnak. Életet adtam, de úgy igazán, ahogy a többség csinálja. Ezt azért emelem ki, mert az elsőt nem sikerült kipréselni magamból. Ő már akkor is mindent másképp gondolt, mint ahogy én. Ő egyszerűen nem akart kibújni. Neki ne mondják meg. Ő inkább hátat fordított. Ezután fogadtam meg, hogy a másodiknak nem lesz választása, mert őt én akarom megszülni. Fogtam és 26 óra alatt sitty - sutty kipréseltem magamból, 48 óra ébrenlét után. Kipréseltem magamból és nagy öröm helyett inkább csak aludtunk. Egy dolgot azonban nem értek! Mért nem mondta soha senki, hogy ez ennyire, iszonyúan fáj? Mért nem? Akármikor kérdeztem a nőket erről, beleértve a saját anyámat is, mindig az volt a válasz, hogy fáj, fáj, de ki lehet bírni, utána rögtön elfelejted. 1. Nem lehet kibírni! 2. Nem felejted el. Persze valahogy mégis kibírtam, és azt leszámítva, hogy magamban azért könyörögtem, hogy valaki lőjön le és legyen már vége, mégiscsak szép és meghitt volt az egész. Micsoda ellentmondás.

Anya a szép! Régen vékony voltam, hosszú hajú és magabiztos. Most inkább félkövér vagyok és dőlt (általában a derekam miatt, ami a második szülésem óta, néha ok nélkül beáll), ahogy a betűim is. És rövid hajú. Ezt mindjárt elmesélem. Szóval szülés után félkövér lettem és dőlt, amit magamtól is épp elég nehéz volt elfogadnom és nem segített, hogy a szülés után többen leterheseztek engem úton, útfélen. Pedig már rég nem vagyok terhes. Már ha azt, hogy a fiúkkal egyedül vagyok itthon, amíg a férjem dolgozik, nem nevezzük annak. Próbáltam pozitívan nézi a dolgokat és minden alkalommal mikor ez történt arra gondolni, hogy ez természetes, szültem két gyereket, majd lemegy. Aztán rájöttem, hogy nem megy le, magától biztos nem. Az sem segít, amikor olyan nőket látok, akik miután megszülték a gyereküket rögtön, ismétlem rögtön, úgy néznek ki mintha maximum egy borsót szültek volna meg. Ekkor azért elbizonytalanodom. Persze nekik biztos pici volt a gyerekük és a hasuk sem volt akkora, hogy akár három gyerek is kényelmesen elfért volna benne. Vagy biztos olyan szerencsések, hogy a hasizmuk sem nyílt szét. Mégis mikor ezt kérdezik, kedvem lenne valami frappánsat visszaszólni. Persze nem szólok semmit, csak mosolygok és szabadkozom, hogy áá, nem, nem vagyok terhes. Az elején még tudtam azt mondani, hogy nem olyan rég szültem. Nyolc hónap elteltével azonban már ezzel sem tudok védekezni.

Szülések után sosem érzem magam szépnek és nőiesnek, az sem segít, hogy a gyerekek mellett semmire nincs időm. Néha még fülbevalót sem tudok a fülembe tenni, nemhogy sminkelni. A legfontosabb, amire mindig szakítok időt az a hajmosás. Éppen ezért úgy döntöttem külső eszközökkel próbálom doppingolni külsőmet és levágatom, befestetem a hajamat. Igazán jól sikerült. Nagy volt a tét, mert 10 éves osztálytalálkozóra mentem, ahol azért mégiscsak ki kell nézni valahogy, hogy a srácok lássák mit hagytak ki. Erre a béna - azóta már exfodrászom, aki éppen válik, úgy tűnik a hajamon állt bosszút. Nem olyanra vágta, mint amit kértem, illetve annak ellenére, hogy elmondtam milyenre fesse és többször is kihangsúlyoztam, hogy csak annyit kérek, ne legyen sötétebb az eredeti hajszínemnél, befestette Rózsi néni vörösre. Kb. fekete volt, de a töve takarítónő vörös. Megkérdeztem, hogy ez mi a szar? Azt mondta "8.000". Mondtam, hogy mossa le, de sürgősen! Azt mondta, semmi pánik, bízzak benne, megoldja! Mondtam, már nem akarok változást, legyen ugyanolyan barna, mint előtte. Azt mondta oké. Újra befestette, átültetett a tükörhöz leszedte a fejemről a törölközőt, én meg azt hittem rosszul látok! Mondom: „Szerinted ilyen az eredeti hajszínem? Ez mégis milyen színű?" Erre ez volt a válasz: „Hát, szerintem erre egy új fantázianevet kellene kitalálni. Mondjuk karamelles vagy mókusszínű! Amúgy 12.000 lesz!” Három napig sírtam, majd elmentem egy hiper - szuper hajfestő mesterhez, hogy 15.000 forintért befesse a hajam ugyanolyan barnára, mint amilyen előtte volt. Szóval 35.000 forintomba került, hogy a hajam pontosan ugyanúgy nézzen ki, mint amilyen volt.

Zárójelben megjegyezném, hogy a hajam a sok macerától kiszáradt, mire ez a mesterfodrász szaktekintély Úr azt mondta ne vegyek drága kenceficéket egyszerűen, ismétlem egyszerűen, kenjek rá 1 dl sört, 2 tojással és 1 dl olivaolajjal kikeverve. Biomama énemnek tetszett a dolog. Megcsináltam a pakolást, amit nyugodtan hívhatunk trutymónak. Megengedtem a vizet, beültem a kádba és felkentem. Nem tudom ültetek-e már olyan vízben, amiben úszik az olivaolaj és a tojás. Én igen! És mostatok már ki ilyen kádat? Én igen! Az egy dolog, hogy ahhoz hogy ne csurogjon a szemembe folpakkal körbe kellett tekerni az egész fejemet. De utána még a bőröm is napokig olajos volt. A hajam összeállt tőle csomókba, olyan voltam, mint aki legalább száz napja nem mosott hajat, továbbá az egész bűzlőtt a sörtől (ami a férjemnek fura módon bejött). Ráadásul ez a csodamassza totál kiszívta a hajamat, ami szárítás után újra mókusszínben pompázott. Köszönöm Sztárfodrász Úr a tippet! Úgyhogy most várom, hogy lenőjön!

Csak azt tudom javasolni, hogy meggondolatlanul, szülés után soha ne tegyetek ilyet. Az sem segít, ha a férjetek azt állítja, neki így is tetszetek. Ráadásul a férjek elég hamar megunják szépségünk bizonygatását, úgyhogy egy idő után már hiteltelen is lesz attól, hogy arra kérdésre, hogy „Biztos, hogy szép vagyok? Tényleg jó a hajam?” Üvöltve mondják. „Igen, szép! Mondtam már nem?”

Anya a nyugodt! Anya tényleg nyugodt. Két fiam van, a férjem pedig orvos, úgyhogy ki vagyok képezve. Ezért is tudom megőrizni a hidegvéremet minden körülmények között. Csak igazán indokolt esetben pánikolok be, például, ha a fiúk annyira sírnak, hogy elfelejtenek levegőt venni. Vagy ha félrenyelnek valamit. Általában ilyenkor is csak az egyest és a nullát sikerül tárcsáznom, a négyig még sosem jutottam el. Éjszaka is csak háromszor kelek fel ellenőrizni a légzésüket. Az apjuk viszont már túl nyugodt, őt semmi nem hatja meg, pedig mi igazán igyekszünk. Volt olyan eset, amikor a nagyobbik egy furulyával szaladgált (én épp nem voltam a szobában, úgyhogy nem az én felelősségem), persze hogy elesett és átszúrta a szájpadlását. De semmi, még ez sem hatotta meg tömegbaleseteken edzett férjemet. A végén már odáig merészkedtünk, hogy szintén a nagyobbikat megharapta egy ló. Ekkor épp a nagypapára bíztam, úgyhogy ekkor sem voltam ott, szintén nem az én felelőségem. De még ezzel sem értünk el sikert. Egyelőre feladtuk.

Anya a bátor! Párizsba az ősz szökött be. Hozzánk egy egér. Párizs nyert. Nem kérdezte meg, hogy bejöhet-e, hogy alkalmas-e a pillanat. Egyszerűen csak bejött. Nem tudom az egereknek van-e naptárjuk, vagy időérzékük úgy általában, csak azt tudom, hogy a mi egerünknek volt. Pont azon a napon költözött be, amikor mi egész hétvégére elutaztunk, így bőven volt ideje kibontakozni a lakásban. Három nap alatt bejárta az egész lakást. Mindenhol kedves kis csomagocskát hagyott nekünk. Először nem tudtam mi az, már épp le akartam szidni a nagyobbat, hogy megint ide csokizott a párnára, amikor leesett. Sajnos nem írhatom le mit mondtam akkor. Bár egyedül jött, mégis olyan volt a lakás mintha hozta volna az egész családját és az összes távoli rokonát is. Vidéki lány létemre jól ismertem a szagot, így mikor hétfőn megérkeztünk a gyerekekkel éreztem (szó szerint), hogy itt valami nem stimmel. Anya a bátor gyorsan felismerte a helyzetet és cselekedett. Felhívtam a férjemet, hogy elmeséljem mi történt. A férjem a hangomból ítélve, ami nyilvánvalóan nyugodt, higgadt volt, azt feltételezte, hogy legalább az egyik gyerekünket elvesztettük, ha nem mindkettőt. Miután a férjem közölte, hogy ő nem tud elrohanni a munkahelyéről, hogy gyorsan a megmentésünkre siessen. Anya a bátor egy nagy, nehéz tárggyal a kezében, (hogy kéznél legyen, ha hirtelen cselekedni kell) összeszedte a még épen maradt, a túléléshez nélkülözhetetlen kellékeket és azzal a lendülettel elhagyta a lakást a két gyerekkel. Átmenetileg a nagymamánál táboroztunk le és közöltem a férjemmel, hogy büszke lehet rám, mert nem gyújtottam fel a lakást és amint elkapja a kis betolakodót és kitakarítja az egész lakást, nem bánom, hajlandó vagyok visszaköltözni.

Anya a sokoldalú! „Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz együtt lenni jó!” Együtt lenni tényleg jó, bár én inkább az anya mosdik és beül a kádba, egy órára verzióra szavazok. Irigylem is azokat, akik sokat vannak együtt a férjükkel. Egyáltalán vannak ilyenek? Olyan emberekre gondolok, akik heti öt nap munka után a hétvégén a családjukkal vannak. És most nagyon durvát fogok írni, előre is elnézést kérek. A gyengébb idegzetűek kérem ne is olvassák tovább. Nem csak, hogy otthon vannak hétvégén, de még hajlandóak is valami programot csinálni a gyerekeikkel. Ilyen nekünk már nagyon régen volt, ha a kötelező szülinapokat nem számolom ide. Nálunk a következő a helyzet: heti öt nap munka, majd hétvégén még kettő. Abban a bizonyos kádban, amikor anya mosdik és apa főz, sokszor ábrándozok egy olyan életről, ahol apa nem dolgozik sokat, mégis sok pénzt keres és még csak nem is öreg vagy elvált. Úgyhogy anya sokoldalú lett. Kénytelen volt szegény, mert két fia van. Az egyik kicsi, a másik meg nem nagy, de legalább még kisebb. Mivel apa dolgozik, egyedül is boldogulnia kell, egész hétvégén. Anya tud már szerelni is. És arra is képes, hogy az egész családot ellássa rögtön a szülés után, még akkor is, ha sok vért vesztett és nagyon szédül és alig áll a lában, mert apa pont akkor betegszik meg és dől ki három teljes napra amikor ők a legkisebbel hazajönnek a kórházból.

Szívesen mesélnék még arról, hogy milyen következetes vagyok a nevelésben, de a gyerekek már nem bírják nélkülem, úgyhogy erről talán majd legközelebb, ha lesz lehetőségem. Ha te olyan anya vagy, akinek van egy lélegzetvételnyi ideje a gyerekek mellett. Vagy esetleg a te gyerekeid alszanak délután és volt időd elolvasni az írásomat, te is rájöhettél, hogy nem én vagyok a világ legjobb anyukája. Sokszor elrontok dolgokat, rossz döntéseket hozok. Nem vagyok tökéletes. De mondjak valamit? Senki sem tökéletes! Nem is kell annak lennünk. Csak az a fontos, hogy törekedjünk rá, ha pedig hibázunk, kérjünk bocsánatot a gyerekektől. Nekik így is mi vagyunk az egyik legfontosabbak az életben. Akkor is, ha néha türelmetlenek és fáradtak vagyunk. Merj hibázni. De merj változtatni is, mert sosem késő. Én sem adom fel.