Úgy vélem, e kérdés szorosan összefonódik azzal: Mit jelent nőnek lenni 2017-ben? A válasz, meglátásom szerint, kultúrafüggő is.

Hazánkban jelenleg a nők szerencsésnek mondhatják magukat abból a szempontból, hogy megfelelő szabadság-és emberi jogokkal rendelkeznek, melyek zöme már szokásjogként működik. Azaz tanulhatunk, folyamatosan képezhetjük magunkat, sokféle területen vállalhatunk állást, akár vezető pozícióban is. Elvben szabadon választhatunk társat, hivatást, legjobb belátásunk szerint tervezhetünk családot. Hosszú út vezetett idáig.

Számomra kérdés azonban, tudunk-e megfelelően élni-bánni ezekkel a lehetőségekkel, ha nem tudjuk, mi női mivoltunk lényege.
Hogy mi vagyunk azok, akik motiválhatjuk, összetarthatjuk, fejlődni segíthetjük kisebb-nagyobb közösségeinket, így társunkat és gyermekeinket is.
Hogy mi biztosítjuk az érzelmi biztonságot szeretteink számára és ehhez tudnunk kell, hogyan, kik által, milyen módon vigyázhatunk saját testi, lelki, szellemi épségünkre; mi magunk hova fordulhatunk tanácsért és útmutatásért, ha a szükség úgy kívánja.

Számomra hosszú út vezetett odáig, míg mindezt felismertem és meg tudtam fogalmazni. Ebben nagy szerepet játszott a tény, hogy 2013 decemberében egy hozzávetőlegesen 2000 lelkes faluba költöztünk két kislányunkkal, ahol a férjem lett az új református lelkész, én pedig a „papné”. Nagy kihívást jelentett beletanulni egy olyan szerepkörbe, aminek lényege a példamutatás, elsősorban a működőképes női minták képviselete. Alaposan át kellett gondolnom, mitől leszek hiteles, többek között anyaként. Arra jutottam, hogy egy anya kiemelt feladata olyan közeget, környezetet keresni, kialakítani gyermeke, gyermekei számára, amely kedvez aktuális életfeladataik megtanulásához. Így nagyon örülök, hogy jelenleg falun élünk, ahol a gyermekeink sokat mozoghatnak, szabadon fedezhetik fel a természet szépségét és működését. Közvetlen tapasztalatuk van róla, mi minden kell ahhoz, hogy az étel az asztalra kerüljön, környezetükben rend, tisztaság, hideg időben pedig meleg legyen. Nagyon örülök továbbá, hogy mind az iskolában-óvodában, mind a gyülekezetünkben olyan közösségek tagjai lehetnek, ahol odafigyelnek egyéni adottságaikra és szükségleteikre.

Másfelől nagyon fontos anyai feladatomnak tartom, hogy segítsek lányaimnak megtanulni, hogyan tudnak kitartóan egyfelé koncentrálni. Bevezessem őket az önálló tanulás készségébe, a háziasszonyi teendőkbe, illetve megmutassam, hogyan alakíthatunk ki megfelelő, élhető ritmust a munka és a pihenés, a hétköznapok és az ünnepnapok között.

Minthogy pár hónapja született egy kicsi fiunk is, van lehetőségük bevonódni a kisbaba körüli teendőkbe. Nagyobb lányunkat ez annyira lelkesíti, hogy egyre több saját gyermeket tervez. Úgy gondolom, jó példával előljárni semmiképp sem jelenti azt, hogy egy vélt-valós tökéletesség maszkját vesszük, rosszabb esetben égetjük magunkra. Sokkal inkább enged arra következtetni, hogy működőképes, igaz minták birtokában vagyunk, illetve képesek vagyunk felismerni és néven nevezni nehézségeinket és problémáinkat, majd addig menni és keresni, amíg meg nem leljük rájuk a megoldást.

Egy szó, mint száz, számomra anyának lenni, 2017-ben azt jelenti: aktuális lehetőségeimhez mérten teljes életet élni, és ehhez másokat, kiemelt módon gyermekeimet is hozzásegíteni.