Milyen egy 12 éves kiskamasz - ráadásul igazi pasi - és egy pocaklakó anyukájának lenni 34 évesen, sőt mi több terhességi cukorbetegséggel küzdve? Bevallom nem egyszerű. 1 hete sokként ért a hír, hogy terhességi cukorbetegségem van, gyorsan jelentkezzek a szakrendelésen. Összeomlottam, azaz mégsem teljesen, mert minderre összesen volt egy órám, utána újra harcrendbe kellett állnom, hiszen otthon nem állhatott meg az élet, mivel egy második dackorszakát élő kiskamasz nem éppen a legtoleránsabb korszakban van és neki is vannak bizony igényei, amit leginkább az anyukája tud kiszolgálni. Az igények ilyen korban főként abból állnak, hogy legyen több és még annál is több étel az asztalon miután egy nehéz sulis nap végén hazaér, illetve a kütyük legyenek feltöltve, a tv beizzítva, már ha engedjük. Legtöbbször bevallom nem engedem ezt a túlzott kütyümániát, de egy ilyen váratlan hír estéjén még ezt is hajlandó voltam bevállalni, bizony egy napra legalábbis mindenképpen elengedő szülő lettem és hagytam, hogy azt egyen vacsorára, amit csak megkíván. Én már tudtam, amit ő még nem, mégpedig, hogy életmódot fogunk váltani, pár napon belül. :) Az éjszaka az átértékelés ideje volt és a terhességi cukorbetegség interneten fellelhető tudásbázisának áttanulmányozásával telt. Nem mondom, hogy nem voltak mély pontok azon a bizonyos első éjszakán, de végül úgy döntöttem, hogy jó, ez van, ezt kell szeretni, ideje életmódot váltani, amibe remélem a családom férfi tagjai is partnerek lesznek. Másnap reggel az ötletemet előadva nem aratott éppen osztatlan sikert a tervem, hogy megreformálom az életüket, de végül megadták magukat - pocaklakó érdekeit szem előtt tartva - és elköteleződtek, hogy innentől majd együtt próbálunk nekikezdeni az előttünk álló hónapoknak és talán éveknek. Megjegyzem a fiam már eleve nem volt boldog - milyen meglepő -, hogy a tejfehérje érzékenysége mellé egy újabb életmódváltó program veszi kezdetét a családban, de hiszem, hogy ő fog a legkönnyebben megbirkózni ezzel, főleg, hogy a sportban a férjemmel együtt otthon vannak. A sport terén egyedül én lógok ki a sorból, de megfogadtam, hogy majd folyamatosan ismerkedem vele és megpróbálok jó barátságot kialakítani a testmozgással (is). Jöhetnek a táblázatok ( szénhidrát, kalória, hozzáadott cukor és egyéb rejtelmes fogalmak) , a finomabbnál finomabb diétába könnyedén beilleszthető ételek és a punnyadásból történő kimozdulás, amihez most a baba miatt is érzem, hogy lesz kitartásom és akaraterőm. Minden út rögös, de valahol ezt is el kell kezdeni. Tartsatok velünk!