Hétköznap három nap minimum arra ébredek, hogy a Legnagyobbat Apa hangja egyre magasabb tónusban kérleli, majd utasítja az indulásra.

Ha valami csoda folytán éppen olajozottan indulnának iskolába, a két középső vetődése ébreszt, csatakiáltások hangzanak el: „Anyaaaa! Elkésünk az óvodából, keljél fel!”, próbálok magamhoz térni és csitítani őket, mert a Legkisebb még az igazak álmát aludná. Megyek-megyek, hunyorogva botorkálok keresztül az étkezőn a konyhába, tapogatózva a kávém után.

Ahogy végre lefolyik a torkomon az éltető nedű, érzem, az energia is rohamosan növekszik bennem, induljon ez a nap! Reggeli, majd mosatlanok a gépbe, ha szerencsés napunk van, Legkisebb még mindig alszik, van idő hajat fonni, „Igen Lányom, Jégvarázsosba, egybe, középre. Tudom.”, de előbb még öltözés, addig összeszedem az induláshoz kellő dolgokat. A Hároméves nagy lendülettel már a kabátról kérdez, én még az egyik kezemmel fésülök, másikkal a tíz hónapos ruháját vadászom össze a lakásban. Frizura kész, Mirkónk jelenti, hogy a Legkisebb ébren (persze neki semmi köze ehhez, csak megnézte az ágyban, jó, lehet, hogy egy puszit is adott neki és meg is simogatta), talán egy reggeli szopi belefér (ne, ha a Hároméves nem tépné fel az ajtót, hogy akkor, kérem szépen, ha már mindenki ébren, ő már indul is).

Magamra rángatok valamilyen ruhát, a hajamat a lány fésűjével átfésültem, megteszi a sapka alatt, úgyis csak szétjönne egy hajköltemény. Rendszerint ekkor jön el az a pont, hogy a Nagyon kitör a szomorúság, sírva fakadva mondja: „Nem megyek, nem megyek, sosem megyek óvodába! Itthon fogok maradni! Nem öltözök tovább! Örökké veled akarok lenni.”, eközben kabátban állok, már folyik rólam a víz, hordozó a derékra csatolva, mentem a menthetőt, megígérem, hogy ebéd után együtt leszünk újból, meg egyébként is soká válunk el, még hosszú az út az óvodáig. Kikiabálok az ajtón: „Mirkó merre vagy?”, Nagylányt kitolom, ha felhúzta a cipőt, menjen, nézzen utána az öccsének, míg a Legkisebb pizsijére ráhúzom az overált, szoptatni az óvodában is tudok.

Végre elindulunk! Visszafordulni már nem kell, ebben legalább rutinosak lettünk az év eleje óta. Ezek után időben is beérünk, általában…