"Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog!" - szögezem le mindig, mindenkinek és mindenhol. Még akkor is, ha este előbb elalszom mese közben, mint a lányom.

Ahogy nő a lányom - gondoltam én – kevesebbet kell mesélnem, de nem. Ő rákapott a meséimre. A Fejből mesékre. Önállóan tud már olvasni és falja a könyveket, de az esti rituálét nem engedi. Ha mégis, bevasalja másnap. Lefekvéskor olvasok neki mesekönyvből (ezek olyanok, amiben kicsik a betűk, sűrűn szedettek a sorok, kevés a kép hozzá, és neki unalmas ezt olvasni), mert igyekszem hangsúlyozva olvasni, és ha századelői írótól való - megmondom őszintén -, megértem a lányom, mert nehézkes olvasni, de egyszerű hallgatni.

A fejből mesélés úgy kezdődött, hogy már elolvastam 3-4 hosszú mesét is, és már igencsak aludni illett volna, de nem akart, mert – olyan jól mesélsz anya! No, bújjunk a takaró alá, villanykapcsolás, és majd mesélek valamit fejből- mondtam ki a végszót. Miről lehet fejből mesélni? Bármiről! Milyen volt a napom a munkahelyemen, mit láttam mialatt mentünk az ebédlőbe az udvaron, a vasúti sínek, amik a kerítésen túl futnak, vagy csak egy kis gyík bújt a szandálomba. Autóval járok dolgozni, a főút mellett rókát, cicát, őzeket láttam, - s innét már nincs vége, jönnek az állatmesék. Így keletkezett a kávéházi egér mesefolyamon, a Felhő tündér (mert az ég felé is nézünk) és rengeteg sok mesém.

Bárhová megyünk kirándulni, nyaralni, vagy csak bevásárolni, már próbálom a fejembe az ötleteket elraktározni, hogy este milyen mesét mondjak, mert "Anya, ha nem is olvasol könyvből, fejből mesélj!" Mit lehet erre tenni? Mesélni a fűről, fáról, vadvirágról, állatokról, helyzetekről, manókról és tündérekről. Mikor próbáltam lebeszélni róla, hogy: "Te már nagykislány vagy, magad is tudsz jól olvasni…" "A tiéd nem unalmas, mint a sok másik mese. Tudom előre mi a vége. A királylányt megmentik, és a királyfi elnyeri a kézét, de ki mesél nekem a Horkoló manókról, vagy a Puki manóról? Tuuuuuuudom, hogy nem igaziak (itt jön az, hogy már tényleg nagylány) de olyan jó ezen elaludni." S amikor mese közben én elaszom, mert már alig bírok beszélni a fáradtságtól, akkor a lányom felráz: "Anya! Meséld tovább! Mi lett vele?" S egy anya, bármilyen fáradt, álmos, összeszedi magát, és mesél tovább valamiről, mert Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog!