Az internet korában azt hiheti az ember, hogy "gyerekjáték" gyereket nevelni. A világhálón ugyanis azonnal választ kapunk. Bármire. Hogy mit egyen és mit ne egyen a gyerek, hogy miért jó vagy miért rossz a cumi, hogy mennyi idősen mit kellene már tudnia és melyik fertőző betegségnek milyen tünetei vannak. Persze, azon kívül, hogy a folytonos böngészéssel jól magunkra ijesztünk (mert kiderül, hogy "rosszul" etetjük, altatjuk, fürdetjük, neveljük csemeténket, akin ráadásul egy tucatnyi betegség tünetét felfedezni véljük…), azért rengeteg hasznos és ötletes oldalt találni: az otthon elkészíthető játékok listájától kezdve, a legjobb mondókákon át, egészen a legklasszabb gyerekprogramokig tényleg bármit megtalálhatunk az internet segítségével.

Egy dolgot azonban hiányolok! Annyi nyelvre lefordíthatunk már bármit, de egy gyerek-felnőtt szótárat még a mai napig senkinek sem sikerült összerakni. Persze nehéz is lenne olyat, ami minden gyerekre érvényes… Pedig mennyivel egyszerűbb lenne nekünk, anyukáknak, ha értenénk azt a gügyögést, amit válaszul kapunk a kérdéseinkre. Például, hogy miért kell útközben az összes villanyoszlopot, fát, cölöpöt és fűszálat megölelni és megpuszilni pár perccel az altatási idő előtt, amikor persze sietni kell, különben borul a napirend. Vagy, hogy miért kap sírógörcsöt a csöppség, amikor átteszed a kekszet a bal kezébe, hogy a jobb kezével kapaszkodni tudjon a lépcsőkorlátba (mert ugye a kézét már nem foghatod, nem hagyja, hiszen nagy már…). Vagy, hogy miért fáj neki annyira, amikor elárulod, hogy amire olyan lelkesen “vauvauzik”, az valójában nem egy kutya, hanem egy jegesmedve. Hamar kiderül az is, hogy sok szót vagy tárgyat egyáltalán nem úgy értelmeznek ők, mint ahogy mi, szülők gondolnánk.

Az ezekből nyert tapasztalataimból állítottam össze a következő “kisszótárat”, amely segíthet a kicsi viselkedésének és reakcióinak megértésében. (Sajnos még csak szegényes a gyűjtemény, amit talán a végtelenségig lehetne bővíteni.)

Alvás:
- Egy anya szerint: A napirend fontos része, hogy minden nap megközelítőleg ugyanakkor és ugyanannyi ideig aludjon a pici. A nyugodt alváshoz elengedhetetlen, hogy gyermekünk a saját szobájában (vagy a szülők mellett), a jól megszokott ágyban hajtsa álomra a fejét.
- Egy másfél éves szerint: Az alvás egy nagyon fontos szükséglet, amit bárhol és bármikor, lehetőleg azonnal ki kell elégíteni, még akkor is, ha 2 perccel azelőtt ébredtünk egy 12 órás alvásból. (A helyszín lehet például a konyha közepe, az etetőszék alatt, vagy a fotel lábtartója…)

Bili:
- Egy anya szerint: Egy hasznos eszköz, amelynek fontos szerepe van a szobatisztaságra való nevelésben.
- Egy másfél éves szerint: Halastó, játéktároló, néha pedig kisszék a játékaink számára.

Bújócska:
- Egy anya szerint: Szórakoztató játék, ami otthon is könnyen játszható. Lényege, hogy az egyik játékos megpróbálja megtalálni gondosan elbújt társait.
- Egy másfél éves szerint: Ha a kezünkkel eltakarjuk a szemünket, láthatatlanná válunk. Ugyanez igaz, ha a fejünk elé húzzuk az átlátszó függönyt. Ha pedig felteszik a kérdést, hogy hova bújtunk, akkor nevetve előrohanunk rejtekhelyünkről.

Gyógykrém:
- Egy anya szerint: Nagyszerű találmány, ami pár nap alatt elmúlasztja a legcsúnyább pelenkakiütést is. Olcsó, és mivel egy alkalommal csak keveset kell használni belőle, sokáig elég. (Kár, hogy kaki színe van :( )
- Egy másfél éves szerint: Ez a megfelelő eszköz művészi hajlamaink tesztelésére és kiélésére. Kát, hogy egy tégelyben csak ilyen kevés van, így egyszerre csak az ágynemű egyharmadát tudjuk átfesteni vele. (De az legalább 90 fokon mosva sem jön ki, ötödszörre sem…)

Hamar elfogyott:
- Egy anya szerint: Valami nagyon bejött, ezért gyakran használtuk/sokszor adtunk belőle a picinek.
- Egy másfél éves szerint: Mivel nem vehettünk a szánkba egyszerre 8 kölesgolyót, inkább kiborítottuk az összeset, hogy a többit se ehesse már meg senki. (Anya hiperszuper gyógykencéje is csak egy játékra volt elég… akkor mitől olyan hiperszuper?)

Hoppá:
- Egy anya szerint: Egy olyan szó, amit akkor mondunk, amikor például véletlenül elejtünk vagy felborítunk valamit.
- Egy másfél éves szerint: Egy olyan szó, amit akkor mondunk, ha direkt ledobunk, lerántunk vagy felborítunk valamit, de anya így kevésbé lesz mérges. (Inkább csak nevet azon, ahogy kimondom, hogy “oppá”.)

Katica:
- Egy anya szerint: Egy teljesen ártalmatlan bogár, ami mostanában egyre többször betéved az ablakon, ezzel is jelezve, hogy itt a tavasz :)
- Egy másfél éves szerint: A Bogyó és Babócában még aranyosnak tűnt, de valójában egy gyilkos fenevad, ami csak tetteti, hogy nem tud elrepülni, és arra vár, hogy megegyen egy másfél évest. Üvölts, ha meglátod!

Nem:
- Egy anya szerint: A szó kimondásával jelezhetjük, ha valamivel nem értünk egyet, vagy, például, ha nem kérünk valamiből, amivel megkínálnak minket.
- Egy másfél éves szerint: Ezt a szót legalább 10-szer ki kell mondani, ha valami olyan itallal vagy étellel kínálnak minket, amiből szeretnénk enni vagy inni. De mivel már ki tudjuk mondani ezt a szót, érdemes többször elismételni, és csak utána kinyitni a szánkat. Még hatásosabb, ha közben rázzuk a fejünket és csapkodunk, hogy utána legyen miért sírni, ha közben esetleg eltették előlünk az áhított élelt vagy italt. Ki mondta, hogy nem kérjük?!

Telefon:
- Egy anya szerint: Hasznos eszköz, amit többnyire telefonálásra használunk, de könnyen dokumentálni tudjuk vele gyermekeink emlékezetes vagy vicces pillanatait, akár fotó, akár videó formájában. Persze néha netezünk is rajta… de a gyereknek tabu!
- Egy másfél éves szerint: Nagyszerű játék, amivel gyönyörű sorozatképeket készíthetünk a plafonról, a homlokunkról vagy a lábunkról. Anyáék nem szeretik, ha nálam van, de még mindig ugyanaz alá a párna alá teszik… nem akarják, hogy megtaláljam, mi?

Slow-motion:
- Egy másfél éves szerint: Értelmetlen szavak egymásutánja, fogalmam sincs, mit jelent.
- Egy anya szerint: Egy nagyszerű lehetőség, amit az újabb telefonok már tudnak. Vicces lassított felvételeket lehet vele készíteni arról, hogy a gyerek ugrik, vagy épp hisztizik.

És még sorolhatnánk… (Bővítési ajánlásokat elfogadok!) Szerencsére a puszit ugyanúgy értelmezik ők is…