Hétvége. Lehet töltődni, pihenni, mert hétfőn újra kezdetét veszi a szokásos őrület. És lehet főzni, mégpedig sokat. Mert leszármazottaim mindig éhesek. Igyekszem okosan beosztani az időt, mert menni kell a vásárba. Erre csak most van lehetőségem, vagy egy hónap múlva. Márpedig be kell szerezni egy új kabátot, mert a régi visszavonhatatlanul megadta magát. Tisztogatom a húst, hámozom a krumplit, pucolom a zöldséget. Mert fő az egészség, no meg a kilókontroll. Elsőszülöttem jelzi, hogy még nem reggelizett. Perdül a serpenyő, loccsan a tojás. Ő is pörög ezerrel, folyamatosan jár a szája. Kiderül, ma korábban megy vissza, mihamarabb kell a hamuban sült pogácsa. Hurrá, boldog vagyok! Persze megkapom, anyósjelöltnek ez nem okoz gondot. Megint csak nekem. Jó, akkor újratervezés. Szócsatára invitál, nem túl hálásan úgy dönt, itt a kiváló alkalom, hogy verbálisan megsemmisítsen. A kicsi megjelenik papír-ceruza társaságában, hogy stilisztikai tanácsokat kérjen készülő fogalmazásához. Nagylányom is bőszen tanul a szobájában, miközben valamit kiabál. Mire visszakérdezek, már sértődötten válaszol: - Semmi!! Közben rácsodálkozom a körülöttünk gomolygó füstre. Azt hiszem, locsoltam némi zsírt a sütőbe, mielőtt gyanútlanul betoltam az áldozati csirkét. Akkor most van a pont, hogy ellibbenek. A tűzhelyet drága csemetéim is el tudják zárni, ha éhesek, ki is tudják fosztani a tartalmát. Talán még a levest is megtalálják a hűtőben. A többi ráér, amikor hazajövök. Ráérne. Ha nem esne az eső. Ismét újratervezés. Maradok, és folytatom, kicsit később megyek. Talán mégis eláll az égi áldás. Pácolok, pucolok, darabolok... Nagyfiam hátmasszázst igényelne, miután határozott kérésemre megerőltette magát a kuka kiürítésében, és újrazsákolásában. A kicsi aktuális gondolatfolyamát osztja meg bőszen, a középső most éppen azért duzzog, hogy nincs rántott hús. Mert ezzel megszentségtelenítettem a vasárnapot. A füst gomolyog tovább. Most már az egész lakásban. Nem adom fel, ennek most már így megsülnie. Örömhír van, elállt az eső. Keresem a megszakítható folyamatot. Kabátolok, futtában instruálok, majd elsuhanok. Szegény ember vízzel főz, no meg biciklivel közlekedik. Mármint azután, hogy szerencsésen leválasztotta a járgányába akadt idegen kétkerekűt. Márpedig az nagyon ragaszkodik, kezem tisztaságát áldozom be a művelet oltárán. Jólesik kilépni a friss levegőre. Az eső elcsapta az út porát, nagyot lehet szippantani a hamísítatlan, tiszta illatból. Rácsodálkozom, mennyi ember van az utcán vasárnap délelőtt. Mindenki siet valahova, mint ahogy én is… Megérkezem a tetthelyre. A sült kolbász, a gesztenye illata, a kürtöskalács látványa az agyalapi mirigyemig hatol. Érzékeimet csitítva ellenállok a csábításnak. Mert én irányítok, mert erős vagyok. Azt hiszem… A kitűzött cél szent és sérthetetlen, az pedig további 15 kg. Sátrak, asztalok, emberek, hömpölyög a vásári forgatag, lelkes kofák harsányan kínálgatják portékájukat. Tekintetem célirányba állítom, igyekszem kiszúrni az áruk sokaságából jövetelem tárgyát. Pillanatok alatt feltámad a szél, hatalmas cseppjei megriasztanak árust és vevőt egyaránt. Hirtelen mindenki sietősre veszi a figurát. Kapkodó árusok szedegetik a portékát, igyekeznek megkaparintani a széllel birkózó fóliát, mentik a menthetőt. Sietős léptek, cikázó tekintetek, a vásárlók hazafelé veszik az irányt. Már éppen feladnám eredeti tervemet, amikor megpillantom, amit keresek. Ott vigyorog melegen, puhán, már-már szemtelen. Megküzdünk az eladóval, neki eladó, nekem meg kell, csak nem annyiért. Mindenki hajtja a magáét, majd diadalittasan fizetek. Éppen a kikiáltási ár felét... Megvan a hőn áhított zsákmány. Lépek tova. Várnak a félbehagyott munkafolyamatok. Örömmel megállapítom, hogy nem állt meg az élet otthon sem. A sütőt időben sikerült elzárni, a füst felszállt, a csirke megsült, sőt egy része fel is szívódott. Ennek eredményeként gyerekeim jóllakott napközis módjára dülöngélnek a szobájukban. A gasztrohadművelet tovább folytatódik. Serceg, rotyog, keverem, forgatom… Előbb, de inkább utóbb el is készül minden. A fasírt, a rántott hús, a sült, a rizs, a főzelék. Egy része dobozolásra váró tartalommal, hogy a rangidős se éhezzen buzgó tanulása közepette, távol otthonától. Délután három óra. Betolok némi kalóriát az arcba. A reggeli, ebéd, és jó esetben a vacsora kombinációját egyben. Mosogatok, tűzhelyet, sütőt takarítok, felmosok. Aztán eldőlök, mint egy krumpliszsák. Csigolyáimat élvezettel rendezgetem, alsó végtagjaim jólesőn pakolom a magasba. Már-már kezdeném jól érezni magam, amikor a szobából felcsendül az egyik jól ismert hang: - Aanyaaaa!!!...