Csudajó reggel... Ma bölcsis fotózás, ahova családilag készülünk. Tegnap éjjel még azon gondolkodtam, hogy fogom megmosni a hajam reggel, hogy fér bele az időbe, mert este elmaradt, fáradt voltam. 5:30 Marci felébredt. Etetés után MESTERIEN visszaböfögött fél adag tejet a pólóm nyakán keresztül végig a mellkasomra.

Szóval még a fürdés is belefért, hurrá! Aztán öltöztessük fel Nellit, aki persze éjjel sebet kapart az orra mellé, nehogy prezúrtalan ábrázata legyen. Öltöztetés közben kitalálta, hogy a tegnap elszenvedett motoros bibije annyira rettenetesen fáj, hogy az már elviselhetetlen.

Ezt tetézte, hogy mikor ránéztem a pizsi nadrágjára, azt hittem, hogy véres, amit halkan megemlítettem az apjának, de persze meghallotta. Még nagyobb lett az elkeseredettség, bibi és vér (ami, mint kiderült, egy filctoll nyom). Negyed órán keresztül üvöltött. Miután sikerült elhárítani a krízis helyzetet, Marcit kezdtem öltöztetni, de Nelli közbeszólt: pisilni kell, anyu! Marci félre, viszem a WC-be, vetkőztetem már, mikor folytatja: -Így szólok majd, ha kell, mert szólni kell, hogy "Anyu! Pisilni kell!" -De most nem kell kislányom??? -Neem, most nem, majd szólok, jó? Bráááááá! (De olyan aranyos...)

Mindketten felöltözve, köveztkező próba: frizurát készíteni Nellinek, ami ugyebár nem egyszerű, mert nem túl együttműködő. Éppen sikerült összefognom egy copfot, mikor - filmbe illő jelenettel, de tényleg - előbukkan Marci arca a dohányzóasztal alól és diadalittasan emel fel egy nyitott filctollat... Upsz, ugrás, copf off... Kicsit később Nelli és Marci már együtt játszik, Marcinak persze az 5 millió játék közül csak Nelli műtésztája kell, amitől próbáltam távol tartani, de egy másodperc alatt visszatért bárhonnan és csimpaszkodott Nellibe, aki közben visított, hogy menjen innen, mert a műtészta veszélyes neki. Próbáltam magamat is összeszedni, de a fürdőben egyszer csak megjelent Nelli - még mindig a filctoll, igen - a mondattal: nem baj, anyu, majd lekopik, jóóóóó??

Örültem, mert legalább le lehetett mosni, még lejött. Ezután azért elhangzott egy fantasztikus ötletnek tűnő mondat is tőle: szeretnék a szobámban játszani, jó? Hát, ennyire ennek még nem örültem, gyorsan feldeportáltam. A probléma csak az volt, hogy Marci mindeközben már elunta magát és nem hagyta, hogy letegyem. Nem maradt más hátra, megvártuk aput, míg hazaér a reggeli körútjáról, fogta a két gyereket és játszott velük odafenn, és így lám, el tudtam készülni, még bele is fértünk az időbe.

A fényképezés talán sikerült, bár Nelli kijelentette, hogy ő nem mondja, hogy csíz, és ehhez tartotta is magát. Egyszer azért sikerült úgy megcsikiznem, hogy mosolyogjon, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle.