7 éves fiú ikrekkel vagyok egyedül. Kicsit szomorú az én történetem, de mivel a fiúk már ennyi idősek, így kissé "könnyebb" az élet és a vidám napok sem ritkák ám! Tudunk beszélgetni már szinte mindenről! A terhességem alatt elveszítettem a Páromat, elhunyt. Feldolgozni nehéz? Igen, de van akikért ezt fel kell dolgozni ! Az agyamba égtek mondatok, képek a vele eltöltött időkről, mely felejthetetlen! Igen, eltelt ennyi év és a fiúk, a fiaink itt vannak nekem-velem. Nagyon köszönöm, hogy pont én lehetek az anyukájuk! Természetesen velünk van Apa is, többféle értelemben... A fiúk tudják, hogy elhunyt, sosem titkoltam, sosem mondtam ezt vagy azt róla, csakis az igazat! Nem szeretnék szomorú történetet írni, de sajnos ez tény, mely láthatatlanul jelen van az életünkben. Nem telepszik ránk, mert nem hagyom, de feledésbe sem merül, mert szeretném, hogyha tudnák, hogy ki volt Apa. Nehezek a mindennapok, nem vagyok egy panaszkodós típus, mert dolgozom és a fiúkkal vagyok. Együtt lélegzünk, élünk, de fontos a külön eltöltött idő is! A fiúk nem egy osztályba járnak a suliba. Sokan ferdén néztek rám emiatt, "hiszen ikrek, miért veszed őket külön?" - kérdezték. Mert nem egyformák! Két külön személyiség! Két különböző habitus! Két, teljesen más érdeklődési körrel rendelkező kisember! Kell a külön élet, és kellenek a külön barátok! Persze aztán nem olyan egyszerű ám ez! Tuti, hogy a szülőik azonos időpontban vannak, tuti, hogy az egyes rendezvények kb. fél óra eltéréssel kezdődnek. Szóval lehet, hogy nem gondoltam végig ezt akkor, amikor eldöntöttem, hogy külön osztály legyen, de mára beállt a rendszer. Sokszor elgondolkozom, hogy vajon hogyan élnénk, ha 4-en lennénk... Ki mit csinálna, melyikünk hogy oldaná meg az adott konfliktust... Aztán jön a valóság, meg kell oldani a problémát, bizony van, hogy rosszul döntök! Mit jelent Anyának lenni? Kihívás és önzetlenség! A mottóm: szervezés! szervezés! szervezés!