2015. szeptember 4-e volt számomra az a kitüntetett jelentőségű nap, amikor is két olyan történés ötvöződött az életemben, melyek általában külön–külön is teljes embert kívánnak.

Ezen a napon arattam le a babérjait a 2015-ös felsőoktatási felvételi eljárásba fektetett energiának és időnek, ugyanis a bekezdés nyitányaként szereplő dátum azonos volt a beiratkozás napjával. Életemben először ösztöndíjas hallgatóként kezdhettem meg tanulmányaimat a marketing közgazdász mesterképzés keretein belül.

Ugyanezen a napon – néhány órával később – egy ténylegesen új fejezet vette kezdetét. Megerősítést nyert a tény, miszerint áldott állapotban vagyok… az én történetem itt kezdődik. Voltak, akik értetlenül álltak a helyzet előtt, miszerint várandósan tervezem folytatni tanulmányaimat, voltak viszont akik bátorítottak. Nekik lett igazuk!

Az első szemesztert a teljes munkaidős köztisztviselői teendőim mellett vittem végig. Nem mondom, hogy könnyű volt, de hát melyik utat is válassza az ember: a könnyűt, avagy a helyeset!? Volt hogy megfáradtam, volt hogy a könyveim szolgáltatták a kispárnát az éjszakai tanulások alkalmával, de annyi erőt és lelkesedést adott a kis pocaklakóm, hogy javarészt sikerült a problémákat megoldandó feladatokká kovácsolni. A várandósságom a kezdetektől fogva zökkenőmentesen telt és mind a mai napig azon a véleményen vagyok, hogy mindehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a tanulással lekötött gondolataim nem a terhesség és a szülés vélt avagy valós félelmeinek szolgáltattak táptalajt. A kisfiam 40. betöltött hetet követő 3. napon született, a világra hozatala pedig fájdalomcsillapítás és beavatkozásmentesen, nagyságrendileg 6 óra alatt ment végbe …és mindeközben zajlott a második szemeszter vizsgaidőszaka.

Azon a kivételes délelőttön, amikor is kisfiam meglátta a napvilágot, két vizsgára is hivatalos voltam, melyeket a szülést követő három héten belül sikeresen pótoltam.

Az egykori kis pocaklakóm jelenleg 10 és fél hónapos, én pedig az utolsó félévemet gyűröm és éppen a szakdolgozatom kutatási fázisait készítem elő. A féléves átlagaim a kisfiammal egyenesen arányosan nőnek. Első félév: 3,9, második félév: 4,56, a harmadik féléves átlag pedig már 4,58 …a határ pedig a csillagos égnek kikiáltott 5-ös átlag. Nem titkolt szándékom, hogy a negyedik szemesztert 5 egészes tanulmányi átlaggal végezzem el. Azonban az még az elkövetkező hónapok teljesítményén múlik, hogy sikerrel járok-e.

Azon az állásponton vagyok, hogy ami csak saját magunkon múlik, az megvalósítható. Rajtuk múlik, mit hozunk ki magunkból!

Ui: a várandósságom kezdőnapja megegyezett a nászutunk kezdőnapjával, ebből az apropóból az esküvői videónkat osztom meg.
https://www.youtube.com/watch?v=qsJkYWhWkG0