Arra gondolok, mikor a kicsi csak anyával akar lenni. Mikor nap végén hulla fáradt vagy, izomláz van a karodban, a hátad már nem érzed, és ha szerencséd van nap végén talán le tudtál tusolni. Ha pedig közben másra is szánnál egy kis időt a saját módján tudtodra hozza, hogy Ő azt szeretné, hogy csakis vele foglalkozz. Ilyenkor a nap 24 órájának minden egyes percében veled szeretne lenni. A tegnapi napunk ilyen volt. Általában tudok mellette foglalkozni a háztartással, kivéve mikor „anyás napunk” van. Ezeken a napokon úszik a lakás. Már reggel tudtam, hogy nehéz napunk lesz. Reggelizni kb. 3 percem volt, amit végigsírt miközben folyamatosan csimpaszkodott a nadrágom szárába. Ezután kis puszilgatás, ölelgetés és játék. Majd megpróbáltam berakni egy adag mosást, de amint földet ért a feneke egyből potyogtak a könnyei és keservesen sírt. Még hogy a fiúk nem sírnak! Nem raktam be mosást, nem tudtam leszedni a megszáradt ruhákat a szárítóról, és a piszkos edényeket sem tudtam elmosogatni. Persze ezután még mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, majd ha alszik, mindent belezsúfolok egy órába. Majd jött a felismerés, nélkülem még aludni sem akart. De semmi baj, majd ha apa hazaér mindent megcsinálok. Vártam a kapucsengő csörrenését, mint a messiást és amint a férjem belépett az ajtón nyomtam is a kezébe az én kis drágámat. A kicsi örült apának, én pedig egyből nekiálltam a napi teendők elvégzésének. Majd kb. tíz perc múlva keserves sírás, a gyerkőc kotort hozzám és csimpaszkodott a nadrágomba. Amint felvettem, egyből minden jó. Fülig érő szájjal mosolygott és az imádnivaló babahangsúlyaival elkezdett panaszkodni. Apa persze megcsinálta helyettem a fontosabb dolgokat. Már tudja, hogy ilyenkor jobb, ha nálam van a picúr. És hogy ezeket a napokat hogyan élem túl? Csak sodródom az árral. És persze gyönyörködöm a kisfiamban, ahogy játék közben nevetgél, ahogy a játéka zenéjére próbál az ő egybetűs szókincsével dalolni, és ahogy mellettem nyitott szájjal alussza az igazak álmát. Közben pedig reménykedem, hogy holnap nem lesz „anyás napunk”.