A férjemről tudni kell, hogy rettentő szétszórt. Alig jártunk néhány hónapja, mikor elfelejtett értem jönni az állomásra egyik este meccs után. De legalább egy méregdrága parfümmel engesztelt ki és a nappaliban aludt aznap, mert annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás. Vagy megkérdez valamit, majd öt perc múlva megkérdezi újra. Március első vasárnapján felköszönt, mert azt hiszi Nőnap van, majd mikor közlöm, hogy nincs, kétségbeesetten nyúl a telefonjáért, hogy akkor biztos Anyák-napja. Kétségkívül Szofit is viszi majd mezitláb sétálni vagy felejti az óvodában néhány év múlva. De kit érdekel. Annyit törődik velünk és annyi gondot vesz le a vállunkról - mert egy tíz hónapos kislánynak is rettentő sok gondja van egy-egy kialvatlan éjszaka után -, hogy ezek bagatell dolgok. Itt van például a szülést követő első, otthon töltött éjszakánk és a hormonjaim. Éjjel fél tizenkettőkor derült ki, hogy a hálószobában olyan közel van az ágyunk a kiságyhoz, hogy a légzésfigyelő a mi légzésünket is észleli. Nyílván nekiálltam bőgni. Maci, a férjem viszont már jó előre felkészült arra, hogy szülés után a hormonok átveszik az irányítást az agyam felett és uralni fogja a könnycsatornáimat is. Ebből kifolyólag a legnagyobb nyugalommal közölte, hogy akkor költözik a család a nappaliba, hisz ott több a hely. Lábujjhegyen tologatta a bútorokat és éjjel egykor mire végzett, én újra elkezdtem bőgni. Mert miért ne? Hisz a gyereket így körülveszi az elektroszmog. Ott a tévé, a számítógép, a hifi... Nem gond, Maci ezt is megoldja és mindent áramtalanít. Végre lefekszünk, de jön az újabb kiborulás. Ezúttal már rázkódom a sírástól, mert Szofi ágya több mint két lépésre van a miénktől és még sosem volt tőlem ilyen távol. Maci még mindig nem ért türelme végéhez. Megsimogat, lelki fröccsöt tart és biztosít róla, hogy kislányunk nélkülem is túléli az éjszakát és vélhetően világgá se megy. Mert jó Anya vagyok. Szerinte. Ő pedig jó Apa és tökéletes Társ. Szerintem. Ha pedig tényleg beigazolódik a jóslatom, akkor majd Szofika talpa megerősödik az aszfalton, az óvónők pedig értesítenek...