"Ti vagytok az én kincseim" szoktam mondani Majának, Marcinak és Sárának. Mire Marci nagy szemekkel megkérdezi tőlem: a legdrágábbak, anya?

Három gyermek édesanyja vagyok: Maja lányom 15 éves igazi mai kamaszlány, Marci fiam 10 éves, még mindig bújós kisiskolás, Sára pedig nyolcadik hónapját taposó gügyögő, gyönyörű baba.

Azok a húszas évek. Maja a húszas éveim legszebb időszakában született igazi szerelemgyerekként. Ekkor még mind a szülés és gyermekvállalás jópofa dolognak tűnt, minden gondot, problémát könnyed rugalmassággal oldottunk meg.

Emlékszem a szülőszobába kacagva léptem be és életem legszebb pillanata volt, mikor Maját először a kezemben tartottam, ám ezekben a napokban változott meg bennem minden. Azon tűnődtem, hogy hazamegyünk és ez a kis lény innentől kezdve az én gondjaimra van bízva, ami egyben hatalmas felelősség és gyönyörűség. Bevallom ekkor még főzőtudományom hagyott kívánni valót maga után és az igazi sürgő-forgó háziasszony szerep is igen távol állt tőlem.

Ahogy Maja cseperedett és jöttek a feladatok pl. ovis jel készítés, farsangi jelmez varrás, Barbie ruha horgolás, én is együtt formálódtam velük. Ezekben az években úgy éreztem, hogy egy nap végtelen, így rengeteget vállaltam, dolgoztam, továbbképzéseken vettem rész és természetesen főként a család összetartásán munkálkodtam férjemmel, aki ezekben az években rengeteg segített nekem.

Hirtelen harminc lettem. Marci fiam szépen, ahogy azt a legtöbb szülő teszi, megtervezett gyermekként érkezett a világra. Most már nem kacagva, önfeledten léptem a szülőszobába, hanem aggódó anyaként, abban bízva és reménykedve, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Maja lányom sokáig remélte, hogy az öcsi helyett hugica születik, akit majd fésülget, öltöztet, babázik vele. Az utolsó hetekben odajött hozzám és ezt mondta: na jó, legyen fiú, ha te annyira ezt akarod!

Marci fiam érkezése új színt hozott az életünkbe. Nagyon izgultam, hogy ha fiam születik mit fogok majd kezdeni vele, hiszen én lányos anyuka vagyok, de titkon reméltem ,hogy megismerem a „fiús mama” érzést. Így is történt, ahogy Maja lett édesapjának a legszebb királykisasszonykája, úgy Marcinak én lettem az anyuskababuskája. Soha nem fogom elfelejteni, mikor Marci egyik este meseolvasás közben csendesen szólított és azt mondta: anya én téged szeretlek a világon a legjobban, te leszel az én feleségem. Már egészen kis korban kibújt Marciból az igazi férfi. Amikor ikertestvérem lányaival vásárolni mentünk, odafordult hozzám és ezt kérdezte: anya a lányok mit vacakolnak ennyit? Máskor pedig így szólt a kijelentés: ha most mi női szaküzletbe megyünk, akkor én biztos, hogy itthon maradok. Hamar rá kellett ébrednem, hogy Marcit ízig-vérig a fiús dolgok érdeklik: repülőhajtogatás, kisvasút építés, legózás, focizás, kardozás, kismotorozás. Így a varrás, babázás mellé ezek is bekerültek amit egy édesanyának tudnia kell kelléktárba. Egyik este mikor a munkahelyemen műszaki probléma lépett fel és férjemnek is a segítségemre kellett sietnie, a gyerekek egyedül maradtak otthon. Mire hazaértünk, már egészen késő volt. Aggódtam, hogy mi fog várni, de amikor megláttam a gyerekeket az ágyban összebújva, Maját mesét olvasva Marciak, nagyon nagy büszkeség töltött el. Maja szendvicset készített az öccsének, megfürdette és olvasott neki.

Ajándék a negyedik X-ben. A negyvenes éveiket töltő szülők élvezik, hogy cseperedő gyermekeik önállósodnak, jöhet egy nyugodtan eltöltött óra a kerti padon egy kávé és egy könyv társaságában. Nálam ez pont fordítva történt. Ahogy Maját láttam nővé érni és Marci is egyre nagyosabb lett, elkezdtem aggódni, hogy üres lesz a ház nélkülük. Egyre jobban és jobban erősödött bennem a vágy, hogy még egyszer utoljára átélhessem az anyaság örömét. A hormonok a hatalmukba kerítettek és már nem volt visszaút. Így 2016 augusztusára ajándékot kaptam: Sárát. A szülőszobára most már testileg-lelkileg felkészülve mentem el. A szülést egészen máshogy éltem át, mint eddig, úgy éreztem, hogy életem egyik legszebb élményét kaptam, amire most is szívesen gondolok. Érett anyaként minden percet ajándéknak gondolok, figyelem Sárinak minden rezdülését és élvezek minden velük töltött pillanatot. Most már jöhetnek a lányos-fiús feladatok, úgy érzem felnőttem hozzájuk!