Itt van az ősz, újra itt van. A maga gyönyörű sárgás-barnás-pirosas faleveleivel, az avarban való nagy sétákkal, kopogó diókkal, a sült tök illatával, egy-egy forró tea fölötti barátnős csevejekkel.

Vagy nem.

Merthogy az ősz sokszor nyúlós-nyálkás, szűnni nem akaró esős napokkal, őrültekházás iskolakezdéssel, rengeteg kiadással és fázós estékkel, amikor már megfordul az ember fejében, hogy esetleg be kéne fűteni. Hiába mutat mást a média és a közösségi oldalak mézesmázos képei. És még valami megérkezik ilyenkor: az iskolás, óvodás bacilus- és vírusfolyam. Merthogy az egyik gyerek tuti összeszed valami takonykórt a közösségben, amit aztán hazacipel és szépen sorra átragasztja a többi családtagra. Persze minél fiatalabb a tesó, annál gyengébb az immunrendszere, ergo annál tovább vagy súlyosabban éli meg a betegséget. Ráadásul, ha „szerencséje” van az embernek, akár vissza is fertőződik az elsőnek megbetegedett gyerek, úgyhogy akár hetekig-hónapokig is el tud húzódni egy-egy családi nátha. Persze ilyenkor az anyuka csak egy-két napra betegszik meg - többre nincs idő, mert neki kell ápolnia a családot. Bár az ő felépülésének biztosan nem tesznek jót a gyógyszertári számlák, amik könnyen tetemes összegre duzzadnak föl a gyakori patika-látogatásoktól.  

Nem pesszimista képet akarok festeni, csak realista vagyok. Nálunk, a négy gyerek mellett már nem egyszer csináltam végig ilyen betegség-maratonokat. Tudom, mennyire erőt próbálóak, és mennyire kimerítik az anyát lelkileg-testileg.

De azt is tudom, milyen sokat jelent a gyerekeknek a simogató anyai kéz, a meleg tea, amit anya készít el, beletéve szívét-lelkét is a méz mellé. Tudom, hogy az, hogy bármikor odabújhatnak hozzám, az, hogy ha lázasan fekszenek a kanapén betakargatom-bebugyolálom őket és sok-sok puszit nyomok a fejükre, ezek az „apróságok” legalább annyit segítenek az immunrendszerük megerősödésében, mint a gyógyszerek és a vitaminok. Egy csomó tudományos kísérlet létezik erre vonatkozóan, de nekem elég a tapasztalati tudás, hogy látom-érzem-tudom, mennyi energiát tudok beléjük tölteni.

Az őszi betegség nyavalyákat nem lehet elkerülni, ezért nem érdemes puffogni ezen a helyzeten. Inkább megpróbálom a javunkra fordítani a dolgot, és még szorosabbra kötni az anya-gyerek kapcsolatot. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek a láthatatlan szálak nagyon az alapoknál, mélyen kötik össze az anyát a gyerekkel és emiatt a kötelék miatt lesz majd később is szerető és figyelmes a gyerek. Lehet, hogy a felszínen dúlnak a kamaszkor viharai, de a felszín alatt ezek a szálak nem engedik eltávolodni a feleket egymástól.

És még egy gyakorlati tanács, amit szintén a tapasztalat mondat velem: ha az összes gyerek kigyógyul a betegségekből, szánj egy napot a saját regenerálódásodra, aludj, pihenj, nézz filmet, menj el kozmetikushoz, csinálj bármit, ami feltölt! Muszáj, hogy legyen energiád, mert sajnos jön még ilyen vírus-cunami, amikor pedig valamilyen energia-tartalékhoz kell, hogy tudj nyúlni.