Olyan nincs, hogy anya lebetegedjen
2017.02.20.
Gabi Anyám borogass!
Anya, újságíró, szakács, takarítónő, mosogatógép, orvos, bármit szerelő, varrónő, pszichoterapeuta és főállású mosónő egyben, aki a három leánygyerek mellett nem létező szabadidejét olvasással és horgolással tölti."
Már megint beteg a gyerek. Tulajdonképpen mindegy is, melyik gyerek, a három közül ha elkezdi a betegséget valamelyik, akkor zsinórban húzza maga után a másik kettőt. A legjobb betegség mind közül a hányós-hasmenéses vírus, amikor csak reménykedni tudsz, hogy nem egyszerre kell rohangálnod egyik gyerektől a másikig a vödörrel, hanem legalább egymás után tudják le a betegséget.
 
Ez általában nem szokott összejönni.


A mi házunk táján legalábbis úgy történik mindig, hogy a nagylányom kezdi a sort, mert neki a legérzékenyebb a gyomra, lehetőleg hajnalra időzítve az első hányást. Mivel az emeletes ágy felső szintjén alszik, ezért eltéveszthetetlen az a hang hajnali kettőkor, ahogy placcsan a földön a gyomortartalom. Ha anya vagy, akkor ezek már az első év után nem gusztustalan dolgok, takarítasz hányást, kakit, kiszeded a gyerek szájából a benne maradt, félig megcsócsált falatot is, mert meg kell menteni az életét. Nem hezitálsz, hogy fúj, dehát másnak a testnedveiben kell turkálni, hanem pontosan tudod, hogy rajtad áll vagy bukik a gyerek egészsége. 

Tóbiás macskánk pontosan kiszagolja, melyik gyerek a legbetegebb és mindig odakucorodik, hogy gyógyítsa őket.
 
Úgyhogy felkelek hajnalban, alázatosan - na jó, nem annyira alázatosan, inkább az orrom alatt káromkodva - feltakarítom a hányást, leköltöztetem a gyereket a felső ágyról a kanapéra, mellé teszek egy lavórt, és visszafekszem aludni. Öt percre. Merthogy öt perc múlva rendszerint megérkezik a következő delikvens, a középső lányzó, aki szerencsére már felébredt az előbb a nővére malőrjére, így kiszalad a vécére, majd ott is marad csekély egy órácskát. Hajnalok hajnalán nincs is jobb, mint hárompercenként beszólni a vécére, hogy “jól vagy, kicsikém?” Mindezt úgy kell elkövetni, hogy közben a kicsi, a kétéves fel ne ébredjen, mert ha felébred, akkor azt fogja hinni, hogy reggel van, és anyának nem marad egy perce sem aludni. Nem mintha így aludhatnék, de legalább nincs nehezítve a terep egy kis totyogóval, aki a sarkamban tipegve kérdezgeti a nagyokból random feltörő gejzírre, hogy ezmiez
 
A kedvenc vírusunk nem kíméli a legkisebbet sem, aki nem is érti, mi történik vele ilyenkor.


Talán ezért ő a legnehezebb eset mind közül, vele nem lehet megértetni, hogy ha hányingert érez, akkor kérlek, kérlek, szaladj a vécére, ne hányd össze az új szőnyegemet, mert akkor lehet, hogy lila lesz a fejem. Persze, magamra vessek, minek nekem új szőnyeg három gyerek mellett, sőt minek szőnyeg egyáltalán. Ez a vírus anyaként maga a pokol hatodik bugyra. Végigápolni egyszerre három gyereket, közben azon rimánkodni, hogy rajtad még ne törjön ki, nem egy leányálom. 
 
A sluszpoén a végén mindig az, hogy nyilván elkapom, nyilván sokkal tovább tart nálam és 

 nyilván nem engedhetem meg magamnak, hogy elhagyjam magam és legyek rendes, becsületes beteg, aki csak hever a kanapén és a túlélésért küzd.


Anya nem lehet lerobbanva, nem ölelheti kedvére magához a vécécsészét, menni kell, csinálni kell, bölcsibe vinni kell, tízórait készíteni kell, főzni kell és mosni kell. Mire átvergődöm a víruson, általában már jön is a következő lebetegedés a csajok részéről, és csak csendben imádkozom, hogy legyen már vége a télnek, a vírusoknak és baktériumoknak, és nyomom beléjük a vitamint, hogy hátha, talán még egy hónap, és nem lesznek betegek pár hétig.
 
Hozzászólások