Egyetemen, logisztika tantárgyból vizsgabeugró feladatként adnám föl a diákoknak, hogy szervezzék meg egy többgyerekes család délutáni elfoglaltságai, különórái, programjai, edzései összehangolását. Nehezített verzió: a foglalkozások nem egy településen zajlanak és legyen egy kétéves is a képben.

Nem vagyok híve annak, hogy a gyereket agyonterheljük kismillió délutáni különórával, de abban sem hiszek, hogy a magyar oktatási rendszer kielégíti a gyerekeim érdeklődését és még az életre is felkészíti őket. Mert mi van akkor, ha teszem azt, hangszeren szeretne játszani a gyerek - ami egy olyan nemzetközi nyelv, amit a világ minden táján megértenek, sőt összehozza az embereket. Vagy valamilyen csapatsportot szeretne űzni, esetleg érdekli a tánc vagy kifejezetten jó a fociban? És mi van akkor, ha nagyon is érdekli a programozás, a számítógépet pedig nem csak youtube-ozásra használja? Ilyenkor fosszam meg attól, hogy már gyerekként, játékosan elkezdhessen foglalkozni valami olyasmivel, ami biztosan jól jön neki majd a későbbiek során? A játékos, korai nyelvtanulásról már nem is beszélve.

Szóval a gyerekeim járnak délutánonként külön foglalkozásokra, épp annyira, ami nem terheli le őket túlságosan, és amit még én is képes vagyok összehangolni.

És hogy miért olyan macerás ez?

Jobb esetben szeptember elsején megkapjuk a gyerekek órarendjét.

Következő héten a zeneiskola által összeállított szolfézs órarendet.

Ennek alapján be lehet lőni, hogy mikor legyenek a hangszeres órák.

Mindezt úgy, hogy mikor végeznek a szomszéd városka zeneiskolájában, én már ott lehessek értük, de közben a másik városka fociedzéséről el tudjam hozni az ovis fiamat.

Hopp, bocs, most szólnak a suliból, hogy egy kis változás van, ezen meg ezen a napon más a gyerek órarendje.

Hurrá, lehet hozzá igazítani a szolfézst és a hangszeres órákat. Kissé morcos zeneiskolai tanárszemek kereszttüzében.

Oké, jöhet az utolsó etap, a sportfoglalkozások.

Ja, elnézést, most szólnak, mégsem akkor és úgy lesznek a szolfézs órák. Lehet ismét korrigálni a családi excel táblát.

Végre jöhet a sportóra. Csapatsport, fix foglalkozások, természetesen ütközik valami eddig megszervezett foglalkozással.

Kalkulálás, újratervezés, könyörgés, átrendezés, közös megoldás megtalálása.

Amikor pedig végre úgy tűnik, minden a helyére kerül, sínen van a heti program, akkor jöhetnek a saját tanítványaim a képbe, akiket én tanítok a fennmaradt délutánok fennmaradt idejében.

És mindez kezdődik minden fél évben elölről.

Egyébként az évek során rájöttem, hogy nem érdemes rágörcsölni ezekre az egyezettős időszakokra, mert, ha feszült vagyok ha nem, végül csak kialakul heti rend. Szóval érdemesebb sztoikus nyugalommal állni a témához.

De azért logisztika vizsgákra felkészítést vállalok.