Úristen, de hiszen én vagyok Julia Roberts!
2017.03.24.
Nem tagadom, kisebbfajta sokként ért a felismerés.
Úgy értem, mennyivel könnyebb lett volna eddig is az életem, ha a hátam mögött álló harmincvalahány évet is azzal a magabiztos tudattal tapostam volna, hogy valójában Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője vagyok. Hát, mindenesetre ami késik, nem múlik, és bár nem önmagamtól jött az eszmélés, szerencsém van, hogy KisAdél felfedte előttem létem eddig rejtőzködő csodáját.
Történt ugyanis, hogy pár napja ad hoc jelleggel kapcsolgattam a tévét, őrülten kutatva a csatornák között Spongyabob után, amikor az egyik állomáson rábukkantam. Ott volt ő, a Pretty Woman, a maga teljes vörösrúzsos-húsosszájú valójában, hatalmas lobogó vörös hajkoronával (szerintem ez téveszthette meg), nevetve libegve tűsarkain a deres hajú Richard oldalán.
És akkor történt meg az eszmélés: - Anyaaaa! Ott van anya! De széééép! - kiáltott fel másodszülöttem, és elbűvölt mosollyal nézett hol rám, hol pedig a képernyőn tovatipegő nőre. Mit tehettem volna, nem törtem meg a varázslatot, nem fosztottam meg Adélt (és magamat) egy kedves illúziótól, belementem a játékba. Sőt, még keresztkérdést is feltettem neki, nevezetesen, hogy oké, én ott vagyok, épp vacsorázom, na de ki az a bácsi mellettem? Tudom, tudom, nem túl elegáns húzás így rávezetni bájosan lelkendező porontyomat, hogy talán mégsem én vagyok Julia, de hol van ez ahhoz képest, amit az apja művelt? Elkapcsolta. Csatornát váltott. Kereste tovább a modern mesét, holott ennél maibb, élőbb, ékesebb példáját keresve sem találhatott volna a kisgyerekek szerepjátékának, varázsvilágának. Adél nem is vette jó néven, hogy ilyen durván, ilyen gyorsan kirángatták őt az illúziók puha bárányfelhői közül, mert éktelen sírásba kezdett, visszakövetelve "anyát" a képernyőre. Akkora könnycseppek gördültek le a kis arcán, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy bizonyosságot nyerjen, valóban engem lát a tévében. De hát nem így működnek a mesék is? Elhisszük, hogy a jó győz, hogy a legkisebb királyfi minden próbát kiáll, hogy minden sárkány legyőzhető, akár naponta bújhatunk más karakter bőrébe. Szóval, khm, hogy mi a konklúzió? Hogy igenis hadd legyek Julia Roberts, még ha csak pár pillanat erejéig is. Ja, és hogy egy jó darabig megint nem nézünk tévét. https://missionparenting.blogspot.hu/2017/03/uristen-de-hiszen-en-vagyok-julia.html
Hozzászólások