Mikor tudomásul vettük, hogy fiunk màsként működik, mint a társai, elvittük pár szakemberhez kivizsgáltatni, mert ugyebár nem "normális" dolog, hogy 2,5 évesen ír, olvas, számol és az agya egy szivacs, de pánikol az összes gyerektől.

Gyűltek a polcon a szakvélemények, melyben leírják tehetséges, zseni stb. Oké, de hova tovább?
Erre nem kaptunk senkitől útmutatást, csak annyit, kis létszámú óvoda és tehetséggondozás. Kis létszámú óvoda csak súlyos pénzekért, tehetséggondozás 6 éves kortól elérhető.
Keresés, kutatás, de mindenhol ránk csapták az ajtót vagy bepánikoltak tõle. Végül találtunk egy ovit egy màsik városban. Hát eladtuk mindenünket és költöztünk.

Az ovit elkezdtük 4 évesen. Fizetős, de kis létszámú. Kb. fél év elteltével fiunk lelki beteg lett az ovitól. Fogyni kezdett. Fény derült a turpisságra, az óvónéni nem egyszer megütötte. Vezetővel nem lehet komunikálni. De történtek még cifrább dolgok is. Lényeg: azonnali hatállyal kivettük az "álomovi"-ból. Most elkezdtünk egy másikba beszokni. Reméljük itt már jó helyen lesz.

Az ember mindent megtesz a gyerekéért és megpróbálja gyorsan törölni a rossz emlékeket, de van pár, amit sose tudunk. Mi nem nézünk TV-t, nem lát sehol erőszakot és azzal zárni a napot, hogy "az óvónéni mindig csapkodja a fejem és ha sírok, a számra csap", szörnyű volt. Felfoghatatlan. Félnapos volt a "régi" oviba, de ezeket a fél napokat "túlélte". Minden reggel zokogva könyörgött, hogy ne vigyük. Sebesre kaparta a körmei mellett a bőrt. Tudtuk, hogy baj van, de mindenki azt mondta az oviban, hogy higgyem el, ott minden rendben. Majd 3 hónap után derült ki, hogy soha nem eszik bent egy falatot sem.

Hol volt az a pont, mikor azt mondtuk ITT ELÉG? Egyik nap mentem érte, szokás szerint ebéd után. Vártam őt a szokásos helyen. Észrevett, mosolygott rám. Verekedős óvónéni kirohant és szó szerint üvöltött velem, hogy hagyjam el az óvoda területét, mert nem adja ki a fiam. Úgy döntöttek ők, hogy aznaptól egésznapos. És be ne tegyem a lábam fél 4 előtt. Volt ott vita, kiabálás, fenyegetőzés. Egy másik óvónő fel óra múlva hozta ki nekem a fiam. Azt a fél órát senkinek nem kívánom....EZ VOLT AZ A PONT!