Az én történetem azzal kezdődött, hogy elég hamar, 25 évesen lettem édesanya. Nem is ez lenne a legmeglepőbb, hanem hogy hármasikrek anyukája lettem. Mindez 4 éve történt. Mikor valaki kérdezi tőlem, hogy te tényleg anyuka vagy na és három gyereké.......úgy leesnek az állak... Sokat hallom azt a mondatot, hogy "én egy gyerekkel sem bírok, nem hogy hárommal."
Szerintem egy család központja az anyuka. Ő az Origo. Minden tőle indul ki, mindent ő tud megoldani és mindenben csak ő tud segíteni. Sok megpróbáltatás volt eleinte a mi életünkben, hiszen ami a legjobban megviselt, hogy nagyon piciként, korababaként születtek meg az ikrek. 2 hétig csak az inkubátorból figyeltem őket, megfogni nem lehetett sajnos. Vagy ha igen, akkor csak kevés időre. Nekem nem adatott meg az mint más anyukáknak, hogy velem legyen, egyből karjaimba szorítsam és csodáljam őket. 1,5 hónap kórházban töltött idő után mehettünk haza és kezdődött az igazi élet. Beállítani a napi rutint, a kajcsizást, meg minden mást. Az életünket is. Egy anyukaélete nem egyszerű, még egy gyerekkel sem. Na de hárommal. Mai nap azt hallom, ha én nem fogtam volna össze a dolgokat 4 évvel ezelőtt (és folyamatosan ), akkor lehet, zűrös életünk lenne.