Milyen Anyának lenni? Hm, van egy két éves és egy 6 hetes kisfiunk, szóval kész csoda, hogy le tudok ülni írni. Röviden, kész őrület az élet két kis manóval, igazi kaland, felemelkedés, majd mély zuhanás, és ez a hullámvasút 24 óra alatt többször is megismétlődik. Jól indul a reggel, ha éppen jó éjszakánk volt és nem üvöltötte át a 6 hetes az egész estét, így nem tudott aludni az egész család, vagy ha éppen nem lázas beteg a 2 éves, és a 6 hetes már végre aludna, mert kezd átállni az éjszakai alvásra, de nem tud, mivel a Nagy üvölt. De így szép az élet, ha zajlik. Szóval, jól indul a reggel, tisztába teszem egyik gyereket, majd a másikat, szépen felöltözik mindenki, sietni kell, mert a Nagyobb megy bölcsibe. Igen, bölcsibe jár, annak ellenére, hogy itthon vagyok, mert a kisebb megszületése előtt még visszamentem dolgozni néhány hónapra, mert mindamellett, hogy úgy láttuk a Nagyobb társaságra vágyik és egy kicsit több változatosságra, mint a velem való játék, úgy éreztem, hogy nekem is szükségem van egy kis levegőváltásra, mire a Kisebbel kezdem elölről az itthon létet, egy kisgyerekkel való újabb nagy kalandot. Szóval miután szépen felöltözött a Nagyobb és míg a Kicsit szopiztatom, jobb esetben nem önti magára az almalevét vagy éppen, amit talál a konyhában és mozdítható és jól mutat a szép tiszta ruhán, csomagolok Apának valami reggelit. Ideális esetben, mert többnyire erre nem jut időm, szóval Apa magának csomagol vagy inkább elszív egy cigit helyette. :) Ha minden jól megy elindulnak Apával a bölcsibe, én pedig nekiállhatok az általában több nap alatt elvégezhető feladataimnak, amit be kell sűrítenem néhány órába, mert ebéd után már megyünk a bölcsibe a Nagyért, mert a délutáni alvás már itthon van hármasban. Ideális esetben meghitten, hármasban alszunk az ágyban, ha éppen nem ordít a Nagy, hogy ő hamit akar, annak ellenére, hogy elvileg jól evett a bölcsiben. Általában még egy háromfogásos ebédet megeszik és ideális esetben ezt csendben, nyugodtan együtt meg tudjuk tenni, ha éppen nem üvölt a Kisebb, hogy vagy éhes, vagy újra tisztába kell tenni, vagy nem járt le a mosógép, vagy a szárítógép, vagy a mosogatógép, vagy nem csenget a futár, vagy a postás, mert általában mikor máskor járnak arra, ha nem akkor amikor délutáni alvás kezdete lenne. Ideális esetben ebéd közben csenget, nem pedig akkor, amikor éppen sikerült elaltatnom mindkettőt és a csengetésre kezdhetem elölről az egészet. Hogy mikor főztem az ebédet? Ilyenre nem jutott időm, rendeltem. Gazdaságos, ízletes és valamelyik ujjam meg kellett harapnom, hogy legyen tiszta ruha, lakás, rend, stb. Ja és persze mikor máskor, most álltam át mosható pelenkára az eldobható helyett, hogy ne kerüljön egy vagyonba havonta a két gyerek pelenkája, mert az árából ki tudom hozni a saját ebédemet. Mert igen, én is eszem ám valamikor lopva két rohanás között. Ebéd közben általában kakis pelust kell kicserélnem, de a kaputelefon, vagy a mobiltelefon is általában akkor szokott csörögni, ha leülök végre egy percre és magamra is szánok egy kis időt. Apropó magamra szánt idő, ilyen fényévben csak egyszer van, de akkor írok pl. egy ilyen cikket, vagy veszek egy forró zuhanyt, vagy kimegyek végre rágyújtani az erkélyre. Igen, rágyújtani, mert ez az egyetlen hobbim, amit ennyi minden mellett itthon végezhetek, néhány perc csupán és szeretem, jól esik, kikapcsol. Ez így volt a Nagyobbnál is és így van ez most is, de makk egészségesek és annak ellenére, hogy ez is és az alkohol is szigorúan tilos ilyenkor, mert azt írják a „mindentudók”, ha megkívántam egy pohárka sört, vagy bort, éltem vele. Mert elvárásokkal és okos mondásokkal tele a padlás, amit internetnet hívunk, de tudni kell mérlegelni, hogy mi a jó nekem és a családnak, ami nem könnyű, de lavírozni kell az információ rengetegben. Szóval délutáni alvás, aztán könnyen elítélhető módon mesét nézünk a tévéből, de addigra már nincs energiám még fejen állni és ugrálni, vagy ha jó idő van játszóterezünk. Ezután hazaér Apa, esti rituálé, vacsora, fürcsi, esti mese és alvás. Négyen együtt alszunk a mi ágyunkban, annak ellenére, hogy mindenkinek van saját helye és annak dacára, hogy a „mindentudók” azt mondják, hogy nem egészséges, ha a gyerek a szülővel alszik és nem szokja meg, hogy nincs külön helye. Mi meg azt tesszük, amit a szívünk diktál, és amit a gyerekek igényelnek, úgy vagyok vele kamaszként biztos nem akar majd velünk aludni. :) És már hiányozna is a szuszogásuk, mert mi így vagyunk egy nagy család, Kicsi, Nagy, Apa, Anya, aki azt hiszem most vált igazán Anyává. :)