Hajnali 03:05 perc: hallod a bébiőr recsegését, ami természetesen legszebb álmodból ébreszt fel (éppen azt álmodod, hogy kialszod magad…). Először csak reménykedsz, hogy egy kis nyöszörgé, és csemetéd alszik tovább, de a következő másodpercben bebizonyosodik, hogy nincs mese, fel kell kelned, át kell vánszorognod a szomszéd szobába, mert itt világ- és eget rengető cumiválság van. Lerúgod a takarót és csendesen szitkozódva (netalán átkozódva), gondolsz arra az emberre, és különféle babatermékeket gyártó cégek fejlesztőire, akik még nem találták fel a kiesésmentes cumit. (Bármennyit megadnál érte…). Odabotorkálsz a kiságyhoz, és próbálod visszaszuszakolni a cumit – lehetőleg nem az orrocskájába - megsimogatod és elégedetten nyugtázod a villámgyors válságelhárítást. Automatikusan betakarod, még automatikusabban megnézed a másik kiságyat, ahol az ikertestvér alszik, és tudod, hogy van legalább 5 perced egy kicsit szundizni, míg ő is felébred, szintén cumiválság miatt. Az "ezért az öt percért nem érdemes visszafeküdni" elvet követve kapaszkodsz a kiságy szélébe, várod, hogy újra katasztrófa-elhárítóként működj és közben eszedbe jut az a 8 hónappal ezelőtti érzés, amikor megszülettek és először láttad őket, amikor először kezedbe fogtad az alig megszületett csodákat. A boldogság és hála érzése elönt, mosolyogsz, fejed már kezdene lebillenni a mellkasodra, amikor is két perccel fiatalabb gyermeked álmában észleli, hogy nincs a cumi a szájában, hatalmas levegőt vesz és már ott van az üvöltés a szájában, már majdnem kint van… ám akkor villámgyors mozdulattal - a már előre kezedbe fogott cumit- bedugod a szájába, és igen! – tragédia megelőzve, mindkét fiad békésen alszik, megint betakarod őket, megsimogatod, és egy győztes hadvezér arckifejezésével visszatámolyogsz az ágyadhoz de jó, aludhatok tovább" jelmondattal összeesel, és egészen fél ötig nyugodtan alszol (épp azt álmodod, hogy kialszod magad…), amikor felriadva a bébiőr idegesítő hangjától konstatálod, hogy éhínség veszélye fenyegeti utódaidat és ezt azonnal orvosolni kell. Próbálsz kilátni a szemhéjad mögül, de mire ez sikerül, addigra az ösztön már régen a konyhába vezérelt és azon veszed magad észre, hogy a cumisüvegek már tele vannak, és vonulsz vissza az "éhenhalás szélén álló" gyerekeidhez. De ez már a reggel következő szakasza.