Férfi nélkül
2017.03.26.
Csak tudnám mi a csudát kellene ahhoz tennem, hogy rám találjon a szerelem. Gondolkodom itt hangosan, hátha a Jóisten is meghallja odafent. Remélem, a tervében szerepel az újra rátalál a szerelem és férjhez megy modul. S boldogan élek utána, míg.....de addig is megosztom milyen férfi nélkül egy egyedülálló anyukának a blogomban. Egyedülálló anyuka vagyok. Szomorú alaptörténettel, nehéz mindennapokkal, de óriási kitartással és folytonos optimizmussal. A válásom alatt és óta túl estem egy rákbetegségen, kemo terápián. A kisfiam - a koraszülés számlájára írhatóan - egyfajta magatartászavarral, idegrendszeri-éretlenséggel küzd, ami csiszolatlan logikával és részterületeken magasabb IQ-val párosul. Az ő különleges kis lénye óriási büszkeség és óriási nehézség egyben ebben a megosztó világban. Nemcsak egyszerűen elvált nő vagyok, hanem túlélő is. Nemcsak a rákot éltem túl. Alig váltunk el a volt férjemmel, amikor ő börtönbe került, és én bizonytalan időre egyik percről a másikra tényleg egyedül maradtam. Végül négy teljes évre. Éveken keresztül nem ismertem a szabadidő fogalmát. Szabadidőm maximum csak úgy volt, hogy az édesanyám vagy az anyósom vigyázott a gyermekre pár órát vagy napot. Ezeken a ritka alkalmakkor éppenhogy sikerült mindig utolérnem magam a hétköznapi feladatok sokaságában, és legfeljebb csak akkor pihentem, ha valamelyik barátnőm rám parancsolta a kikapcsolódást, és elcipelt egy moziba, sütire. Ma már nincs így. Eltelt két év, hogy a kisfiam végre kimondhatta: Apa. Azóta újabb két év telt el, most már vannak apás hétvégék is. És van olykor szabadidőm. Mi több, most már a kisfiam eleve elég nagy lett ahhoz, hogy most már eljátsszon egyedül, ami alatt én hosszabban állhatok a csobogó víz alatt, mint két perc, vagy megihatom a kávémat, amíg az még meleg. Viszont ettől még egyedülálló anyuka vagyok, akinek folyamatosan résen kell lennie, hogy a lehető legjobban hozza ki alegrosszabból is a dolgot. A történetünkről is blogot írok: http://ferfinelkul.blog.hu ez viszont nem feltétlenül egy vidám blog és nem is a kreatív megoldásokról szól. Ám szívesen írnék itt arról, hogyan oldom meg a mindennapokat mosolyogva, egyedül.
Hozzászólások