Úgy kezdődött, hogy én is anya lettem...kétszer is... és soha nem cserélném el semmire. Habár a tengerparti koktélozást nagyon szeretem... És a lángost. Meg a csöndet, a rendet, a nyugalmat, a szabadságot. A hibernálás lehetne egy megoldás. Pár napra lenyomva tartott 'pause' gomb, mindenkit kimerevítve úgy, ahogy van. Esetleg pár hétre. Amíg megiszom a kávém, vagy csöndben felébredek. Amíg végzek a fürdőszobában. Egyedül. Persze nincs ilyen gombom, csak olyan, ami 'Anyaaaaa!!!! véletlen leszakadt' fajta... azt visszavarrom. Megnyomni nem lehet. Vagyis lehet, de hatástalan, már próbáltam, de azzal a mozdulattal kiborult a kávém is. Nem éri meg. Így már csak öltögetek. Néha gombot, néha Hulk Hogen-es izomzatot, mert éppen ez az igény az iskolai farsangra. Tegnap este csokornyakkendő kellett. Anélkül nincs pingvin. A hosszúhajú pingvinfiú ma gyerekvasutas szolgálatban van, reggel jött az üzenet, hogy beosztása a 100-as szerelvényen zárfék-kezelő. 6:30-kor köszöntünk el. 6:31-kor már rettenetesen hiányzott. Fogtam volna a kezét, mindig átmelegít. Útközben rendetlenkedik, zúg, kardozik, csikorog, felmászik a fákra, metró oldalára, automaták kijelzőjét átállítja, nevet, saraz, fütyül,átváltozik bármivé. Szólítgatom, rendszabályozom. Zömében sikertelenül. Több, mint 11 éve... Este fél nyolcra megyek érte. Mikor lesz már este fél8?! Ma szombat van. Én egyetlen, legdrágább lányommal a gimnáziumi felvételi esélyeket számolgatjuk. Nincs rá képletünk, csak egy okos lányunk. Meglátjuk. Még egy hónap és kiderül számolgatás nélkül is. Ebéd után vagyunk. Nem segített, csak az evésben. Abban nagyon szorgalmas. A mosatlan vár rám a konyhában. Mindig megvár, nem úgy, mint a Nutella. De most várhat, a videotárban van egy sorozat, ami csak a hónap végéig érhető el. Még egy évad hátra van. Mi, felsőbbrendű nőneműek rabjai vagyunk. Délutáni maraton sorozat bámulás, popcorn, és mi ketten összebújva. Van egy kedvenc szereplőnk, kedves, sármos. Ha nem ránk gondol, más nőt ölel, sikítunk és szitkozódunk. (Három évadnyi sikítozás). Ezt csak mi érthetjük. A fiúk meg a Csillagkaput. Mi akkor is sikítunk. Bánatunkban. A szombat ilyen hangosan csöndes. Mert ilyennek szeretjük most. Nem zúg a mosógép sem. A szennyes ruhák csöndesen susmorognak a tárolójukban. A porszívó alszik, a portörlő pihen. Ma így játszom, így jó.