Meglátásom szerint egy anyának a legtöbb helyzetben szárnyalnia kell.

Reggel teljes bedobással kezdem a napot, míg gondolatban az egész nap lepereg, mint egy végeláthatatlan szappanopera, s már az esti pihentető éber alvásra gondolok, mikor egy hadseregnyi gyerekhang riaszt fel és térít vissza a reggeli valóságra. A luxus számunkra nem fontos, a fapados megnevezés ebből adódik. Mégis oly sok jó anyapillanat van, amit ebből adódóan élhetünk meg a gyerekekkel.

Az első családi nyaralásunkat választottam, mert nem is oly rég volt, hogy anya, apa és négy gyerek soha együtt még nem nyaralva, ránk szakadva a holiday érzés, felpakolva minden jóval, kicsi kocsi túlterhelve, elindultunk, hogy kipihenjük a fáradalmainkat. Hasonlatos volt a `90-es években játszott Szeleburdi család film szatírájához. Boldogok voltunk, euforikus érzés keríttet mindenkit hatalmába. A szálloda pazar sok kényeztető lehetőség jakuzzi, szauna, játszótér, strand és az a sok újdonság. Mi szülők is visszafejlődtünk gyerekekké. Példamutatás elmaradt, olyanok voltunk, mint sok-sok elefánt a porcelán boltban. Mondhatni az első olyan alkalom, hogy minden gyerek és az apuka is a napi élmények hatására, estére kifáradva úgy aludtak, mint a tej. Így én is átadhattam magam a mély pihentető alvásnak. Már ez megért mindent.

Másnap megrohamoztuk a kalandparkot. Eleinte viccesnek tűnt, hogy félúton hajmeresztő magasságban csüngnek a gyerekeink, mint a denevérek, mert se előre, se hátra nem tudnak megmozdulni. Gyors szakszerű segítséget kapva értek éppen és egészségesen földet, nagy megkönnyebbülésemre. Mondanom se kell ezek után már népszerűek lettünk. A következő nagy megmérettetés az állatpark felfedezése. Számomra több órai megfeszített munka volt, hogy tartsam a gyerekeket egy kupacban. Hol az egyik hol a másik tűnt el egy-egy pillanatra. Segítség itt is adódott, egy kedves ott dolgozó felhívta a figyelmünket egy kézzel húzható kis kocsi bérlésére, ami bevált így ez a nap is kipipálva.

Következő napirend a falumúzeum megtekintése. Mondanom se kell rögtön ellenszenvvel fogadták az ötletet. Sebaj, kitartva a kultúráért való lelkesedésemmel önként és dalolva ment a család a múzeumba. A kezdeti csalódottság hamar alább hagyott és teljes otthonérzés éledt fel a gyerekekben. Kakaskergetés, bárány, csacsi simogatás pulyka, galamb etetés és házi kalács sütés tette fel az i-re a pontot. Jó volt látni, hogy milyen boldogok és semmi, de semmi nem érhet fel ehhez az érzéshez. A hátra lévő napok strandolással, sétával és játszással teltek. Önfeledt élményekkel gazdagodtunk. Minden napra akadt egy jó sztori, amit a mai napig sokat emlegetünk, és együtt nevetünk a történéseken.

Családnak lenni jó és anyának lenni még jobb és ezt együtt megélni a legeslegjobb dolog a világon.

A 11 éves lányomat kérdeztem arról, hogy szerinte milyen anyának lenni. Ezt írta: "Szerintem anyának lenni fárasztó dolog. Hisz a gyerekek mellett még a munkával és még sok mással is kell foglalkozni. Az emberek évekig várják, tervezik, elképzelik, hogy milyen lesz majd, ha megszületnek a várva várt gyermekeik. Sok ember számára nagy ajándék az, ha az Isten megáldja őket egy gyermekkel. Aztán az első hetek biztos, hogy nehezek, hiszen legalább annyi benne a nehézség és a próbatétel, mint, amennyi az öröm. Szerintem a szülők legyenek türelmesek gyermekükkel és szeressék őket bármilyen rosszak is legyenek. Büszkék legyenek rá, és álljanak mindig mellettük. Az anyaságot nem lehet megunni és a gyereket nem lehet otthagyni, mintha nem is lett volna. Tekintsenek a szülők gyermekükre úgy, mint egy óriási ajándékra. Hiszen a legnagyobb boldogság, ha van családunk és vannak, akik szeretnek. Nekünk szerencsére példamutató szüleink vannak és mindent megtesznek értünk, ha rosszak, ha jók vagyunk."

Nehéz dolog szülőnek lenni, de a legnagyobb boldogság egy anyának.