Egy szürke hétköznap
2017.03.26.
Hol is kezdjem? Reggel, vagy inkább hajnali 5.30. Még van 10 percem az ébresztőig. Még egy kis nyugi, a szokásos reggeli rohanás előtt, amikor még minden csendes, kezd világosodni, a madarak már csicseregnek, a kávé még nem főtt le. 5.45, oké, most már tényleg fel kell kelnem, irány a fürdőszoba. Szigorúan reggeli előtt egy gyors mérlegreállás, jöhet a tejes kávé, egy túrórudi. Tv bekapcs, egy kis háttérzene, mely jobb kedvre derít és kissé felélénkít. 6.07, lassan ébreszteni kellene a gyerekeket, mert nem fogunk (ma sem) elkészülni időben. 6.32 "Ébresztőőőőő! Keljetek már ki az ágyból! 20 perce szóltam..." Aztán egy kis nyüszögés után előkerülnek, egyik szépen reggelizőt önt magának, hozzá az odakészített tejet issza, míg a másik "neméhes" kategória, inkább alszik még 2,5 percet a kanapén. 6.50 jó, most már tényleg öltözni kell, de hol van a zoknim? Ma megint el fogok késni, megint 5-10 perccel később fogunk indulni, mint azt elterveztem. 7.12 Most már tényleg csak a sminkem hiányzik, amire mindössze 2 percem maradt. Enélkül nem indulok el, az tuti. Mindenféle youtube-os kihívást lekörözve 7.17-kor végre a kocsiban vagyunk, végre nincs befagyva az ablak és egyből indul az autó. Hurrá! Indulunk! 16.05 Végre vége a munkahelyi munkának. Először kivárom, hogy az én kislányom is kiérjen a teremből, a 30 gyerekből ő a 28-dik. Aztán irány az ovi. Öltözködés, ami télen legalább 10 perc, tavasszal, ha már az udvaron vannak, szerencsére csak 1-2 perc. Egy gyors vásárlás, pár zsemle, tej és kutyakonzerv. Előttünk nem halad a sor a kasszánál, már biztos nem érünk oda nyugiban az uszodába. Szerencsére gyorsan találok parkolóhelyet, úszós cucc ki, gyors tempó az öltözőbe. Sikeresen átöltöztünk - na jó, én nem, csak a kisfiam -, és még maradt 4 perc 17 óráig. Szuper! Elköszönünk és rohanunk a lányommal a következő helyre: uszoda a város (másik) szélén. Miért is ne, kedden mindig két felé "szaladok", még jó, hogy csak két gyerekem van. Meg egy autóm! Szóval úton a második uszodához, megbeszélgetjük a napi eseményeket, a szokásos "mit kérsz vacsorára" körmondatot és már meg is érkeztünk. Füldugó be, puszi és irány vissza, mert akkor még éppen odaérek a fiam edzésének a végére és együtt mehetünk fel a mély vízbe. Végre fél órát ülhetek, ..aktuális regényem társaságában, fel-fel nézek, hogy merre is van ő. Aztán zuhany, törölközés és öltözködés. 18.57 újból irány a másik usziba, már sötét van, hűvös, de hamarosan hazaérünk, már csak órák kérdése. 19.55 Végre otthon! Persze a napnak még koránt sincs vége, sőt!
Hozzászólások