Az én történetem nem mindennapi. 3 gyermek édesanyja vagyok, gyermekeim felnőttek, ez hagyományos értelemben azt jelenti, hogy a szülőknek már nincs sok feladatuk gyermekeikkel. Nálunk más a helyzet. Az első szülött lányom ritka betegségben szenved, ezért ő segítségre szorul. Tehát számomra a feladatok nem csökkentek, hanem egyre szaporodnak. Klárika mitokondriális betegségben szenved, 5 éves korában kezdődött a betegség, ami nagyon feladta a leckét egy életre férjemnek, és nekem egyaránt. Az orvosok a betegség diagnosztizálása után lemondtak lányomról, és a nemtörődömség stádiumába estünk. Elkezdődött a mi küzdelmünk, az életért, gyermekünk életéért. Számomra 2017-ben anyának lenni nagy kihívás. Én nem tudom élni a mindennapok gondtalanságát, az életem lemondásokból áll. Hiába szeretnék reggel korán elmenni pl. uszodába, nem tehetem meg, mert Klárikát el kell látnom. Vércukorméréssel indul a nap. Hatszor meg kell etetnem, a cukorbetegség miatt a szénhidrát mennyiség 6 alkalomra van elosztva. Egyedül már képtelen enni, inni és bármiféle szükségletét ellátni. Naponta Bemer terápiát alkalmazok nála, hogy az állapotromlását csökkentsem. Ez a terápia nagy segítség, hogy minőségi élete maradhasson lányunknak. A minőség alatt azt értem, hogy nincs fájdalma, izomereje kicsit jobb, nem kel művese kezelésre járni, és még tud táplálkozni szájon keresztül. Előző évben elkezdtem lányom gluténmentes táplálását, ebben az internet segítségemre volt. Saját magam sütöm neki a kenyeret 6 féle gabonából, ami igen nagy eredményt hozott,10 kilogrammot hízott 1 év alatt, az egyébként évekig alultáplált, nagyon sovány lányom. Erre nagyon büszke vagyok. Szerencsére nagyon nyitott személyiség vagyok, alternatív gyógymódok, és minden újdonság iránt. Ennek a nyitottságomnak köszönhetem, hogy tudok segíteni lányomon. A másik két gyermekem Enikő 25, Gábor 19 évesek. Sok örömet hoznak az életembe. Őket folyamatosan motiválom, biztatom. Boldog összetartó család vagyunk, van miért felkelnem reggelente.