A Németh család.

Tagjai: Benedek, kora 1 év.
Legfontosabb tulajdonsága, hogy imád enni, bármit, bárhol. Ezért picit pufi az arca, de formás, köszönhetően annak, hogy mindig csak megy és megy. Mindig mosolyog, sokat nevet. Mostanában főleg mikor jár, mert annyira élvezi, hogy végre két lábon tud szaladni. Imádja a felnőtteket és a gyerekeket, amire viszont én az édesanyja a legbüszkébb.

De akkor jöjjek én. Dia, kora 32 év. Imádja, hogy anya, feleség és nő. Csetlik-botlik (néha szó szerint), de tudja, ez mindenkivel megesik. Az anyaságot próbálja pozitívan megélni, sok-sok öniróniával és humorral. Imádja, hogy van egy percre pontos „ébresztőórája”, aki fél hétkor minden nap felkelti – még hétvégén is-, de sebaj, mert legalább lehet egy picit közösen az ágyban lustálkodni.

Ebben és még sok mindenben igazi társa a férje. De ki is ő? Péter. Kora: 48 év, ami mit sem látszik rajta. Imádja reggelente megetetni a fiát, játszótéren bandázni, és este közösen fürödni. Sosem gondolta volna, hogy pelust fog cserélni, de átesett a tűzkeresztségen, és azóta lelkesen cserélgeti. Még a kakisat is. :-)

És jöjjön a történetünk: Benedek egy február 23-ai napon indított el minket a szülők rögös útján. Amikor elindultunk rajta rájöttünk, hogy vannak a jónapok, amikor a gyerek is jófej, aranyos, és minden úgy alakul, ahogy kell. Az ilyen napokon még este a kedvenc sorozat megnézése is belefér. Aztán szépen megtudtuk, hogy vannak a kevésbé jó napok. Amikor ugyan jól indul minden, de később valami oknál fogva a mi imádott Benedekünk átváltozik egy kis szörnyeteggé. Na, ezeken a napokon nincs este közös sorozatnézés, csak közös ágyba dőlés. :-) Aztán vannak a rossz napok. Na, a rossz napokon semmit nem lehet csinálni, azokat csak túl kell élni. Ezeken a napokon csak arra gondolunk, hogy holnap talán a mi kisfiunk újra cukorborsó lesz.

És milyen anyának lenni? Mindent összevetve azt hiszem a legjobb dolog a világon. A sok szerep közül a legjobb és legfontosabb. Új érzések, tapasztalatok, néhány friss ránc (főleg az alváshiánytól), nehéz, de annál több csodás, meghitt pillanat. Egy teljesen új út, amin már most egy év alatt rengeteg mindent tanultam és változtam. Például megtanultam igazán élvezni és megélni az életem egyes pillanatait. Azokat, amiket a fiammal töltök, azokat, amiket kettesben a férjemmel, és azokat a perceket, amikor végre egyedül lehetek. Megtanultam sötétben járni, hála a sok éjszakai felkelésnek. Megtanultam sok-sok gyerekdalt, kifejezetten javult tőlük a memóriám. Csukott szemmel is kimérek 80 ml vizet köszönhetően a véget nem érő sterilizálásoknak. Megtanultam napi 2-3 óra alvással toppon lenni. Megtanultam fél kézzel ebédet főzni, teregetni, mosógépet pakolni és Facebook chatelni. :-)

De talán a legfontosabb, hogy megtanultam reálisabban gondolkodni, bízni magamban és az ösztöneiben. Mert, hát tegyük hozzá, hogy az anyaságban talán nem is a gyerek a legnehezebb. Hanem maguk az anyukák. Mindenki tudja a tutit, mindenkinek van egy jó ötlete, ami aztán tényleg a legjobb, mindenkinek van egy elképzelése. Egy friss anyuka azt sem tudja, mit, hol, kire hallgatva csináljon. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy az a jó, amit elsőnek gondolunk. Hiszen ki is tudná a legjobban, ha nem mi, hogy mi a legjobb a gyerekünknek.

De visszatérve, milyen anya is lettem én? Olyan, aki beismeri, hogy igen jó barátja a cumi. Olyan, aki szerint a legjobb dolog, amit valaha vett az a rezgőszék és a tanulóasztal. Olyan, aki imádott órákat gügyörészni a fiának, és aki most imádja, hogy mindennap vagy 100-szor kergeti négykézláb végig a lakáson, mert szereti a hangos kacagását. Olyan, ki beismeri, hogy muszáj mást is csinálnia, mint a gyermek körüli teendők, és ezért nincs lelkiismeret furdalása. Olyan, aki órákig képes nézni a szuszogó kisfiát. Olyan aki bizony néha bekapcsolja a Kerekmesét, mert számít az a fél óra plusz. Olyan, aki éjfélkor körmöt fest, hajnalban hajat mos. Olyan, aki a szülés után hízott négy kilót. Olyan, aki már csak mosolyog azon, hogy fizetéskor a pénztárca helyett a textilpelust veszi elő. Olyan, akit nem zavarnak a gyerekétől származó, a különböző alakzatokban elhelyezkedő foltok a felsőjén. Olyan, aki szerint igenis fontos a napirend. Olyan, aki néha kiborul, majd fél óra múlva mosolyog. Olyan, aki néha elsírja magát, mert jól esik. Olyan, aki megpróbálja a kemény, idegőrlő napokat is pozitívan nézni némi öniróniával, és humorral. Olyan, aki rendkívül büszke a férjére, mert mindent megtesz azért, hogy segítsen.

Olyan anya, aki rettentően büszke a fiára és semmi, de semmi pénzért nem cserélné el az életét. Bizony ám. Mert minden nehéz perc ellenére azt hiszem az én kis Benedekem a legjobb a világon. Nekem kellene őt tanítanom, de ő tanít nekem egy csomó mindent, szerez hihetetlen sok felejthetetlen pillanatot, igazi családdá kovácsolt minket és minden napra tartogat számunkra valami újat.....