Három fiam van. A huszonkét éves Ákos dolgozik és profi bokszoló. Patrik 18 lesz, ő kick-boxol és grafikus lesz. És Hunor, a hét éves, elsős szépség. A két nagy fiút évekig egyedül neveltem, mire megtaláltam mostani párom. Mindig a gyerekek voltak az elsők. Dolgoztam, küzdöttem, de megérte. Büszke vagyok mert nagyon jó gyerekek és büszke vagyok rájuk. Tizennyolc évesen lettem anya. Rengeteget költöztem albérletből albérletbe. Dolgoztam sokat, mert a volt férjem szeretett volna kevés munkával jól élni. Nekem kellett a gyerekeket anya és apa szerepben tanítani. Nagyon nehéz volt, de soha nem hagytam volna, hogy ne velem, mellettem nőjenek fel. A szüleim mindig mellettem voltak és segítettek. Megtanították nekem, hogy első a család, a legfontosabb a gyermek. Ákos már külön él, dolgozik minimális bérért és mellette naponta edz. Fizeti az albérletet, a rezsit, spórolós. Támogatója nincs, meg sajnos ez a világ csak annak segít, aki jó helyen van. Mi, kisemberek próbálunk mindent túlélni. Most Kanadába készül, bokszol. Patrik kb. egy éve tért vissza a küzdősporthoz. Járt már Horvátországban, Szlovákiában, Írországban, most készül Milánóba. Jó eredményekkel büszkélkedhet. Megpróbálunk minden támogatást megpályázni, kevés sikerrel. Minden munkanap azért van, hogy nekik mindent meg tudjunk adni. Hunorka elsős, szlovákul tanul, sakkozik. Egy életvidám kisember. Ő meg majd ezután találja meg, merre halad. Ákos leérettségizett, logisztikai szakmája van, raktárban dolgozik. Patrik grafikus lesz. Hunor újabban rendőr. Párom mezőgazdaságban dolgozik, én varrónő vagyok. Szarvason lakunk önkormányzati lakásban. A célunk egy saját lakás, amiben végre kényelmesen elférünk, nem 47 négyzetméter. És hogy mi a történet? Még remélem, sok-sok élettörténet áll előttünk. Büszkeség, nevetés, öröm. És örülök hogy a szüleim megtanítottak mindenre, ami 18 évesen anyává változtatott. Soha nem szűnök meg aggódni értük és szeretni őket, bármit is tegyenek, mert ez az élet értelme.