1. bejegyzésem 2010-12-29 07:57

Gyemekkoromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer anyuka lehessek. Teljesült, 21 éves koromban megszületett Andris. Nehéz volt a terhesség is, de a szülés mégjobban. 1985-ben még nem volt alternativ szülőszoba, érzéstelenítésről még nem is halottunk. Sétálni lehetett, ha a fájdalomtól tudtál. Feküdtél vízszintesen, egyedül, mivel apás szülésről még csak álmodni tudtál. 36 órás vajúdás után felsírt a kisfiam, egy pillantás után elvitték.

Azóta megszületett Hajni, Gyöngyi, Gergő, Kriszta és Milán. A fájdalom ismerős volt minden szülésnél, de míg eljutottam a baba sírásig, minden megváltozott. De az érzés, hogy gyermeknek adtam életett, ugyanaz. Megkönnyebülés, hogy minden rendben vele, mindene a helyén, egészségesen néz a világra. Ennél nincs nemesebb érzés.

Férjem minden babavárásnál elhatározta, hogy bejön velem a szülőszobába, de mindig valami közbejött. Milán 2007-ben született. Utolsók közt még sikerült a Szabolcs utcai kórházban. A nagylányom, Hajni volt velem. Kicsit szégyelltem magam előtte, mivel így (szülés közben) látott. De hamar elfelejtettem szégyenlősködni, mivel pillanatok alatt az egekig repitett a fájdalom. Nagy segítség volt Hajnikám, mivel már ő is tudta a dolgát mint segítő, hiszen előtte egy évvel fordíttott volt a helyzet. Kis Hajnika, aki az unokám, egy évvel idősebb az én Milánomnál. Megszületése után a nővére látta meg először Milánt, a köldökzsinort is Ő vágta el. Azóta eltelt 9 év, az együtt átélt fájdalom, öröm, még jobban összeköt minket, de Hajni és Milán egy titkos szövetséget kötött egymással. Imádják egymást. Tudom, hogy egyszer minden elmúlik, de a szívem mélyén tudom, hogy a köztük lévő imádat átsegíti őket majd minden nehézségen, bánaton. Ez az igaz szeretett.

A csatolt fényképen a 6 gyermekem. A születésük óta eltelt évek alatt felnőttek, megváltoztak, de a testvéri szeretett még erősebb közöttük. A kicsit mindig védik, óvják. Én se leszek fiatalabb, és ha egyszer már nem leszek köztük, ők akkor is ott lesznek egymásnak, szeretettben, bánatban. Jönnek az unokák és újra gyerekek kacagása tölti be a házat.