Átlagos család vagyunk mink. Szereplőink 3 gyermek, Hiszti, a kutya és mi szülők. Minden nap 5:37 kor kelünk, kávéval a kézben és 20 órakor nyugovóra térítve gyermekeinket, vörösborral a kézben hűtjük le a nap fáradalmait. Házunk egy két bejárattal rendelkező piciny otthon. Ezt azért fontos megjegyezni, mert két bejáratot építeni 3 gyermek mellett, akkora badarság, mint fehér szőnyeget és kanapét vásárolni. Tehát...tehát... mit is mondhatnék? Soha ne legyen két bejárata egy háznak! Soha! Beküldöd az egyiken, ő persze kimegy a másikon, mert hát elfeleded kulcsra zárni magad mögött az ajtót. Szóval, nagy lendülettel küldöd délután aludni és ő frankón kiszökik. Mi az eredmény? Megint... megint a fél utca azt hallja, hogy kiabálsz és gyereket kergetsz! Én? Kiabálni? Ember legyen a talpán, aki két fiúgyermek, egy áldott jó leány és két fehér kanapé mellett soha nem kiabál. Tehát, soha, de soha ne legyen két bejárat! Vásárlás? A plázák réme vagyunk! Ruha próba? Három gyerekkel és egy férjjel, soha, de soha! Soha ne menj! Mikor épp álmaid ruháját próbálod, bizton lesz, aki a függönyt elhúzza és rád kiált, hogy "Aaanyaaa!". Szóval, egy gyerek a próbafülkében, veled; egy kint; egy a kézben. Férjed ép a férfiosztályon. A gyerek meg, aki bent van, kikiabál, aki kint van, bekiabál és így tovább. Te csak sóhajtozol, és azon gondolkozol, vajon mindenki látott fedetlenül, vagy csak néhány arra nézelődő? Természetesen mi mindenhova együtt megyünk! Hátul a 3 gyermek, leghátul a kutya, elöl mi. Ez azért izgalmas, mert míg minden film arról szól, hogy vidáman dudorásznak és énekelnek a szereplők, mi szolidan vitatkozunk! A legkisebb sírni kezd, erre kiborul a középső, majd kiabálni kezd a legidősebb, ennek hatására Apuka is kiborul. Jómagam? Mereven nézek ki az ablakon (kávét kortyolva), nehogy bele keverjenek a vitájukba. Mind ezt képesek akár 200 kilométeren keresztül űzni! Így élünk mi. Egyszerű és szerény család lennénk! Apuka, Anyuka, Bendegúz, Koppány, Dorka és Hiszti…