Három és fél éve lettem anya. Nagyon vártuk kislányunkat. Ahogy sokan, mi is voltunk 3D babamozin, olvastam, amennyit tudtam anyaságról, szülésről, babagondozásról. Sejtettem, hogy ez egy olyan dolog, amire felkészülni nem lehet, de megpróbáltam. A várandósság alatt ajánlott a védőnő is szakirodalmat, így vettem meg a Suttogót. Elolvastam, s akkor még nem tudtam, hogy nálunk ez egyáltalán nem működik. Azért persze sejtettem, hogy a mi történetünk máshogy alakul. Azt már tudtam, hogy szeretném kötődően nevelni, meg hordozni a kisbabámat, de fogalmam sem volt, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog kinézni. Kislányom éjfél után 6 perccel született. A szüléssel minden oké volt (akkori gondolkodásom szerint, most már árnyalnám), kislányom ügyesen szopizott, megvolt az aranyóra, minden happy. Aztán lehozták a csecsemős osztályra, mellém tették, mert nem volt a szobában elég húzogatós "bevásárlókocsi", amiben a babák alszanak. Már amelyik alszik. Az én lányom egész éjjel ébren volt, és hajnali 4-kor, pár órával a szülés után már a folyosón járkáltam vele. Így kezdődött "együttalvásunk" története. Két és fél éves kora óta át is alussza az éjszakát. Persze nyugtom nem nagyon lehetett, mert igaz, kislányom már aludt éjszaka, a pocakomban a kistesó már mozgolódott. Eddigre én sokat tanultam arról, hogy milyen is vagyok anyaként: hogy jó anya vagyok, elég jó, aki a gyerekének a legjobbat akarja, hogy egy többemberes babánál a könyvekből szerzett „tudás” nem sokat ér. A kislányomat hordoztam, mert csak így aludt délelőtt, mert a házimunkát csak így tudtam elvégezni, mert így mindig volt két szabad kezem, mert mindig tudtam reagálni az igényeire. Kisfiam születése nagyon gyors volt, kádban, vízben született, azóta is szereti a vizet. Őt a születése napjától hordozom. Nagyon önálló fiú, temperamentumra hasonlít a nővérére, és ő sem alszik - vagyis alig. Éjszaka együtt velünk, napközben rajtam, kendőben. Most 13 hónapos, voltam vele díjátadó gálán, egész hétvégés tréningen, elvégeztem egy babahordozási tanácsadó tanfolyamot. Újra olvasok: mindent az anyai kompetenciáról, a természetes szülésről, a szoptatás, a hordozás fontosságáról. Igazából azért, mert érdekel. Szeretem a korábbi munkámat, - biostatisztikusként dolgoztam a gyerekek előtt, klinikai vizsgálatokban - de az anyaság beszippantott. Szívügyem lett az, hogy az anyák ne szigetelődjenek el, hogy kapjanak naprakész információt a fenti témákról. Ezért szervezek, tervezek az Anyahajó Anyaközpontban, ezért megyek szívesen hordozási tanácsot adni minden hordozni vágyó családnak. A hordozás szenvedélyemmé vált, ezért indítok hamarosan hordozóeszköz webshopot, emellett írom blogomat, ahogy időm engedi. A gyermekeimet pedig, amíg igénylik, hordozom. Nem csak a tenyeremen.