Beni unatkozik
2017.03.06.

- Anya, autózzunk! – mondja a négyéves kisfiam, Beni, de épp nem hallom, mert egyszerre próbálok mosni, főzni, takarítani.
- Anya, autózzunk! - kiabálja, mire kikapcsolom a porszívót.
- Akkor gyere, segíts, látod, mennyi dolgom van.
- De segíteni legalább annyira unalmas, mint nem segíteni, csak még el is fáradok közben – feleli.
Erre kihúzom magam, az ég felé nézek és dörgedelmes hangon azt mondom.
- Te nem tudod, hogy az univerzumot veszély fenyegeti? Nyakunkon a kozmikus hulladék és te csak lopod a napot, nem teszel ellene semmit.
Beni szája tátva marad.
- Kozmikus hulladék? Az meg mi?
- A kosz-mosz, ami a kozmosz legfőbb ellensége, nyomában űrhajók serege jár, hogy eltakarítsa, kipusztítsa, fölaprítsa és eloszlassa. Te meg azt sem tudod, mi az. Szépen vagyunk, mondhatom.
- Meséld el!
- Rendben, de csak akkor, ha segítesz az ellentámadásban.
- Naná – feleli Beni boldogan.
- Az űrhajó a porszívó, azzal kell nekimenni a kosz-mosznak, alaposan, mindenütt, a sarkokban is, mert ott bújik meg legkönnyebben az ellenség – magyarázom. Beni nekiáll, irtja, pusztítja a kosz-moszt.
- Jó munkát végeztél, de ne bízd el magad! Hátra vannak még a szőnyetegek. A szőnyetegek a szőnyegen laknak, lego, kisautó és építőkocka formájában. Nappal ártalmatlan játékok, de ha éjjel rájuk lépsz, csúnyán beléd harapnak.
Mutatom a lábam, amin valóban piros folt éktelenkedik, az egyik lego szőnyeteg műve.
- Dobozba, polcra velük! Csak ott van jó helyük!
Beni nekiáll elpakolni őket.
- Köszönöm, készen vagyunk. Most már játszhatunk - mondom, mire Beni visítani kezd.
- De autózni unalmas! Nem játszhatnánk inkább ilyet?
 

Hozzászólások