A Lányom, aki a mindenem, 10 éves, Lili. Naponta szembesülök vele hogy bár "próbálom" nevelni, terelgetni, mégis pont olyan makacs, akaratos mint Én. Vicces dolog, mikor szeretném arra rávenni, hogy ugyan már, legyen csendesebb, ne velünk legyen tele az üzlet, az utca, majd eszembe jut, épp reggel kértek meg a kolléganőim, talán ha halkabban beszélnék, nem szakadna ki a dobhártyájuk.

Óvodában dolgozom (dajka vagyok) és minden nap szembesülök azzal, mennyire "nehéz" a gyerekekkel. Sokszor gondolom, hogy az Én gyerekem tökéletes... De melyik Anya nem gondolja ezt a saját gyerekéről??? Vicces, mert rengeteg történetem van, de csak bámulok ki az ablakon és közben próbálom Lilinek elmagyarázni, attól, hogy viharos szél fúj, még megmarad a házunk!!! Amúgy tényleg elég nagy vihar van most nálunk.

Szóval a Lányom.... Lili az, aki szebbé teszi a napjaimat és egyben hihetetlen bonyolulttá néha. Olykor feleszmél, milyen "sanyarú" sorsa van... Neki, akinek suliba kell járni és épp délután a suliból kifelé menet, amikor rájön, hogy Neki tele van a táskája "kajával" és nem evett egész nap, mert hát a táskát már nem nézte meg.... ÓÓóó és még sorolhatnám....

A héten 3 nadrágot szakított ki, mert siet mindig (kivéve a reggeli ébredésnél). Nincs gondom a szakadt nadrágokkal, más emberek rengeteget fizetnek értük... A gond ott kezdődik, mikor reggelről alma nagyságú szakadás keletkezik a nadrágon, majd délután közli Velem, bizony Ő volt ma sétálni, hangversenyen és kb. 50 tanár szörnyülködött el rajta, "ez a gyerek hogy jár iskolába"?!! Mondanom sem kell, mindig van váltónadrág a tesizsákban! Persze, én minden reggel vagy este (ha épp aktív vagyok) gondosan szín, kényelem szerint kiválogatom a ruháit és IGEN!!! Büszke vagyok rá, hogy milyen jól és szépen jelenik meg a gyerekem az iskolában! Persze... jön a délután, amikor szembesülök vele, hogy bizony az én lányom közel sem tiszta és néha komolyan mondom, nem értem, hogyan lehet ennyire "lenullázni" a kinézetünket!?!

Rengeteg ilyen sulis vagy épp nem sulis történetem van. A lényeg... bármi is történik és bár nem tudom mindig szavakba foglalni, amit néha érzek anyaként, egy biztos Lili az Életem, a mindenem, imádom minden bolondságával együtt és alig várom, hogy még több történetet megosszak Veletek!!! Köszönöm hogy elolvastátok.