Gyermekeim megszületése előtt voltak delíriumos elképzeléseim a gyereknevelésről. Kikölcsönöztem mindenféle és -nemű szakirodalmat a hozzám közel eső könyvtárakból. Meghallgattam az összes általam gyermek témában kompetensnek tartott személy jó tanácsait, intéseit, tedd, ne tedd!-jeit. Az beszívott információk harmatgyenge páncéljával felvértezve indultam szülni. A pár perces, bedagadt szemű, óbégató hajdani pocaklakóm azonban egy jól irányzott születéssel, minden addig felépített idea-várat porba döntött.

Anya tervez, gyerek végez. Nem lesz cumija. Aztán valahogy mégis csak lesz. Mert egy mindent elnyelő overáll mélyén szunnyadni próbáló kisded képtelen az irdatlan ruhatömeg nyomása alatt a saját ujjacskáját szopni. Anya választhat, hallgatja az ordítást, vagy benyomja a KTM motorokról is ismert silencer system-et (némítót) a vernyogó-gép cseresznye ajkai közé. Nem fog köztünk aludni. Pontosan addig, amíg meg nem indul a fogzás.

Minden gyakorló édesanya tudja, hogy a fogak alattomban, leginkább éjszaka nőnek. Feszítve húzzák-nyúzzák a csöppségek ínyét. Ezt a kicsik nem viselik annyira jól. Mi anyák, meg azt nem viseljük jól, ha ők nem viselik jól. Érthető. Hússzor kimászni a nyoszolyából, ugyanennyiszer ringatni-szoptatni-nyugtatni az üvöltő "dervist", ideget próbáló. Könnyítvén saját szenvedéseinken egyszer csak magunk mellé fektetjük. Lehet az üvöltés nem szűnik, de mi legalább vízszintben vagyunk, ha esetleg a kimerültségtől elájulnánk. Csak pohárból fog inni, 2 évesen szobatiszta lesz, nem fog enni sose egészségre káros élelmiszert, nem fog mesét nézni, mobilon, tableten játszani stb.

Jó dolog az idea-tan, de tudvalevő, hogy az eszmék a földön megvalósulva csak korcsok, az eszményikhez képest. Szóval take it easy, relax, be cool stb. mondja az angol. Gyártsunk eszményi elvárásokat, mert ezek az irányadók. Ami megvalósul belőlük, az átment a gyerek rostáján és akkor lehet nagyon örülni, mert tényleg volt létjogosultsága az elképzelésünknek. Ha valami viszont nagyon nem gyere be a gyermeknek, akkor érdemes rugalmasabban kezelni az elméleteket.

Senkit se bíztatok arra, hogy dobja a gyeplőt a gyermeke lábai elé, mert ha így tesz, nagy valószínűséggel jól belegabalyodik, és mindenkit magával ránt. Mi szülők szabjuk a határokat, de józan mérlegeléssel és rugalmas hozzáállással. Merjünk leszámolni a ránk erőltetett, vagy öröklött elvekkel! Legyünk képesek kialakítani azt, ami nekem, mint Anyának és a gyermekeimnek gyümölcsöző és jó! Merjem felvállalni akár a szemben állást is a rokonokkal, barátokkal! Legyünk bátrak!

De lábjegyzetben megjegyezném, nem fröcsögő erőfitogtatásra buzdítanám a nagyérdemű anya-társadalmat. Sokkal inkább bátor és józan, és legfőképpen feltétel nélküli szeretésre! Engem, személy szerint boldogít a tudat, hogy ha már így szoptatósan szívtipró nem is lehetek, azért még idea-tipró és úttörő igen.