Amikor mi kirándulunk, vajas TENYÉR van.

A mai világban nehezebb anyaként és dolgozó nőként helyt állni, de nagyon sok örömöt és feledhetetlen pillanatokat szereznek a gyerekek. Én már nagymamaként is tapasztalhatom, hiszen hat unokám van. Anyaként egy régi emlékezetes történetet szeretnék elmesélni.

Nagyon szeretem a természetet, sokat sétáltunk a gyerekekkel és sok időt töltöttünk együtt. Boldog családként éltünk, nem szenvedtünk semmiben hiányt. Ám az élet kegyetlen volt és nehéz utat szánt nekünk. Sajnos 28 éves korában meghalt a férjem, 3 gyermekemet ezután egyedül neveltem. Ahogy a gyerekek nőttek, az évek egyre nehezebben teltek. Így a hasznost párosítottuk a kellemessel. Munka közben kirándultunk. A falunktól 10km-re van egy szép tájvédelmi terület, oda indultunk paprikát kapálni. Az útra mindent becsomagoltunk. A gyerekek útközben találtak egy banános dobozt és jó játékot fedeztek fel benne. A legkisebbet beleültették a dobozba és húzták a homokos úton. Mire kiértünk, jól elfáradtak.

Míg én dolgoztam ők a hűvösön, a fák alatt szedret szedtek. Délre sikerült végeznem, örültünk, hogy a délutánt már együtt tölthetjük. Nagyobbik fiammal megterítettünk, s a plédre kerültek ki a kosárból a dolgok. Citromos tea, keksz, májkrém, szalámi, vaj és desszert: egy-egy csoki. "De hol a kenyér?", kérdeztem. "Én betettem, nem maradhatott otthon! Ugye nem vicceltek meg?" "Nem, anya, mi nem dugtuk el", felelték a gyerekek. A felbontott májkrémek ásítoztak a szalvéta tetején nem volt mire kenni a kenyérnek nyoma veszett.

"Nem baj anya", mondta a legkisebb fiam, "csináljunk pilóta kekszet". A egyik kekszet a vajba mártotta, a másikat a májkrémbe, és jóízűen ette. Miközben vajas lett mindkét tenyere. Óriási nevetésbe kezdtünk és ettük, amit leltünk. Útközben hazafele megtaláltuk a kenyeret összepocsékolva az árokparton. Talán egy kóbor kutya vihette el. Azóta gyakran mondogatjuk: az ebéd csak vajas TENYÉR. Az együtt töltött percek mindennél többet értek. Azóta a földön nem hagyunk elemózsiát, keresünk neki egy fát és arra felakasztjuk. Soha nem feledjük azt a vidám napot.