Az elmúlt öt évben elég sokszor elmeséltem a mi történetünket, ugyan egyre ritkuló gyakorisággal, de el kellett mesélnem, meg kellett magyaráznom miért ilyen és akkora a lányom amekkora. Nemsokára 5 éves lesz, kicsit vékony, szemüveges, szőke, kis spagettinek szoktam hívni, mert hát be kell, valljam nem igazán jó evő. Sőt. De ez a koraszülötteknél elég gyakran előforduló sajátosság, hogy nem túl nagy az étvágyuk és elég vékonyak. Az én lányom meg igencsak sietett, a 27. héten úgy döntött, hogy ő bizony elindul kifelé, szóval el tudják képzelni, amikor a szüleimtől vidéken felhívtam a férjemet ezzel a mondattal, hogy "Baj van, szülünk!", mindezt egy kórházi ügyeletről ahonnan egyből mentővel vittek az éjszaka közepén a legközelebbi PIC-re? A lányom jól van, kicsit később kezdett el járni és beszélni, mint az átlag, most középsős ovis és már nem kérdezik meg mennyi idős, vagyis pontosabban már nem hökkennek meg a válaszon. A legjobb talán az volt, amikor a neurológiáról vittük haza ahol kontrollon voltunk és a taxis megkérdezte hány napos a baba? Mire azt feleltük vidáman, hogy kb. 120, mivel 4 hónapos, csak koraszülött volt, és hát akkor volt kb. 3,5 kg, szóval tényleg úgy nézett ki, mint egy újszülött, gondolta a taxis most visszük haza a kórházból. 20 hósan kezdett el járni és 3 évesen beszélni, verbálisan azért még van némi lemaradása, ennek ellenére már most néha úgy érezzük, lyukat beszél a hasunkba. 2 éves elmúlt amikor bölcsibe ment én meg visszajöttem dolgozni, egy évig 4 majd azóta 6 órában. Emellett bár sokszor érzem, hogy mókuskerékben futok nonstop és véget nem érő ez a reggeli készülődés-ovi-munkahely-ovi-játszótér-otthon körforgás, emellett azért belefér némi szabadidő is. Hetente egyszer énekkarra járok, illetve idén tavasszal részt veszek még egy jótékonysági opera előadásban is, ami heti még egy extra elfoglaltságot jelent. A lányom ilyenkor az apjával van, mivel segítségünk viszonylag kevés van. Szóval nehezen indult kicsit a mi közös családi életünk, de mostanra már tökéletesen összerázódtunk. Röviden talán ennyi a mi történetünk.