Furcsán hangzik, de a jó férj (férfi) kovácsa az anya.

Miért is vagyunk mi valahol felelősek azért, hogy fiainkból milyen férj válik? Mert hiszem, hogy mi anyák nevelünk férfit a fiúból, s e nevelés kapcsán ivódik bele az, hogy milyen férjjé fog későbbiekben válni.

Igyekszem igazi férfit kovácsolni a négy és fél éves fiamból. Utódom él-hal értünk. Például, amikor odaszalad hozzám „Ölelés!” – felkiáltással, kitárt karokkal… nos, helyben elolvadok, akár napjában százszor is. Akármilyen elfoglalt vagyok, mindig jut időm egy ölelésre, hiszen ezek olyan mély pillanatok, amiket csak ott és akkor érezhetek, élhetek át. Amikor kicsi karjával igyekszik körülfonni a derekam, hogy szinte egybe olvadjunk. Ezek a pillanatok hatalmas lökést adnak nekem, és érzem neki is. Pici kis lényével, gyermeki ártatlansággal lépten-nyomon lesi miként okozzon örömet, vagy éppen nyomjon egy puszit váratlanul az arcunkra.

Férjem minden reggel elkészíti a kávém, s mielőtt elindul, a konyhapulton hagyja nekem, és érzem, a legnagyobb szeretettel teszi ezt. Tudja, csak az ő kávéját szeretem, és csak az ő kávéja az igazi. Aztán jön a hétvége, az igazi lustizás együtt a franciaágyban. Ébredéskor Férjem kikászálódik az ágyból, és kisfiam azonnal a nyomába szegődik. Hallom a hálószoba falán keresztül, ahogy okosan számolja a kávéval púpozott kanalakat „Egy, kettő, még egy picit Apuszika!” És már csörög a kávésbögre, a kanál. Együtt sertepertélnek a konyhában. Drukkolnak a kávéfőzőnek férfiasan, majd csörtetnek befelé a hálóba hozzám. Gyorsan csinálom az "alvósat", puszival ébredek, és „Anuszika kááávééé!” - vezényszóra felülök. Rituálisan magamba töltöm az üzemanyagot. És hőn szeretett férfijaim csillogó szemmel állnak, hogy a nő, az anya megissza a kávét.

Ezt a szokást én hoztam otthonról magammal, apukám minden reggel ágyba vitte a kávét anyunak. S ha ott vendégeskedek nekem is, és mindenkit „kiszolgál” az ízlés szerinti nedűvel. Az egyik legjobb férj (és apa) akit csak ismerek. Én ezt a szokást elmeséltem a Férjemnek, s mi is megőriztük, s mint jó apa és anya adjuk tovább egyetlen magzatunknak. Így nevelődik a férj (férfi), miközben még gyermek. S végtelenül büszke vagyok olyankor, amikor jeles nap van, és a kisfiam hozzáteszi: "Boldog Valentin napot! – Nőnapot! - Anyák napot!" Olyan átéléssel, hogy ugyan nem tervezem még az esküvőjét, de valahol békességgel nyugtázom magamban, figyelmes lesz majd a feleségével egyszer ez a gyermek.

Remélem, egyszer felcseperedve elolvassa majd ezeket a szavakat, és tudni fogja, hogy hálás vagyok neki azért, mert az életemet egy hatalmas anyapillanattá tette. Azt hiszem, ránk, anyákra hatalmas harc vár idén is, 2017-ben, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk, s olyanná nevelhessük gyermekeinket, amilyenné szeretnénk, minden kritikát, és gonoszságot kizárva az életünkből. Én küzdök, hogy elérjem a céljaim. Nagy sikerként könyvelem el anyaként, hogy ebben a durva korban, amiben élünk, ahol a verekedés és az egymás pocskondiázása a sikk, ennyire mélyen érző gyermekem van.

Puszi: PinkAnyu