24 órás készenlét.
2017.03.05.

Későn lehettem édesanya. De nincs ezzel semmi baj, mert vallom, hogy minden okkal történik. Ha nem így történt volna, akkor nem lenne egy "kispockom", akit óvodás koráig Bubunak hívtunk.

Már korán, kb. 7 hónaposan feltűnt, hogy más, mint a többi gyerek. A játszótéren a többi Anyuka fél napokat üldögélt a homokozó mellett, míg én rajtra készen vártam, hogy éppen melyik irányba szalad el Barnabás.

2,5 éves koráig nem akart megszólalni, de ez valószínű az én hibám volt, mert minden mozdulatából, nézéséből tudtam, hogy mit is akar. Ez a mai napig így van, és ki van akadva, hogy én mindig mindent tudok róla. Ezért elvittem fejlesztő pedagógushoz, hogy miért késik a beszéd. Egy ilyen intézményben rengeteg a játék, de Barnabás 5 perc alatt végignézte az összeset! A gyógypedagógus csak annyit kérdezett: ez a gyerek mindig ezt csinálja?? Először nem értettem, mert nekem ez volt a természetes.

Szóval van egy hipermotilis, most már 9 éves, figyelemzavaros pockom. De ez még nem is baj. A sorsdöntő fordulat 4,5 évesen érte el....

Hozzászólások